lókapa | TARTALOM | lókoponya ülőke |
1. → lókoponya ülőke 2. A magyarság körében általános hiedelem szerint a → szemverés, a jégverés és állati betegségek elhárítására hasznos óvószer. A kerítéskaróba tűzve a méheket, a szőlő közepén és a legelő közelében karón, az istálló padlásán vagy a hidlás alá ásva az állatokat és a termést mindenféle → rontástól, betegségtől, elemi csapástól óvja. Irod. Wlislocki Henrik: Fákra aggatott fogadalmi rongyok a magyar néphitben (Ethn., 1894); Garay Ákos: Szlavóniai régi magyar faluk (Népr. Ért., 1911); Ecsedi István: A Hortobágy puszta és élete (Debrecen, 1914); Tálasi István: A Kiskunság népi állattartása (Bp., 1936); Vajkai Aurél: Cserszegtomaj (Népr. Ért., 1939).