Lúdas Matyi

tréfás mese, ill. annak hőse. Története Fazekas Mihály tréfás eposza nyomán közismert: parasztfiú libákat hajt a vásárra. Összetalálkozik földesurával, Döbrögivel s mivel az sokallja a libákért kért összeget, lehúzatja tíz körméről és megbotoztatja, a libákat pedig fizetés nélkül elhajtja. Lúdas Matyi megfogadja, hogy a sérelmet háromszor „visszaveri”, s a ludak árát is megveszi rajta. a) Először ács ruhában jelenik meg. Becsalja az erdő mélyére, egy fához kötözi, jól elveri, s zsebéből a ludak árát kiveszi. b) A földesúr megbetegszik. Lúdas Matyi másodszor mint külországi orvos jelenik meg. A családtagokat és a cselédséget gyógyfüvek után küldi, Döbrögit másodszor is elveri, sebeibe sót és paprikát hint, s zsebéből a ludak árát ismét kiveszi. c) Harmadszor lovaslegényt bérel fel, hogy az uraság hintója közelében kiáltsa el magát: Én vagyok Lúdas Matyi! Kocsis, hajdú, kísérő katonaság mind üldözőbe veszi, Lúdas Matyi a magára maradt földesurat harmadszor is elveri, s a ludak árát zsebéből harmadszor is kiveszi, de megígéri neki, hogy többet nem bántja (AaTh 1538). – Országosan ismert népmese, közismert voltához nagymértékben hozzájárult, hogy Fazekas „eredeti regéje” és Balog István ebből készült színműve korán ponyvára került. Éppen közismert volta s a 19. sz.-i gyűjtési elvek magyarázzák, hogy múlt századi szövegfeljegyzésünk csupán egyetlen egy van és egy töredék. Előbbi Fazekas Lúdas Matyija, az utóbbi Balog István hasonló című színműve származékának látszik. A 20. sz.-ban lejegyzett bogdándi, istensegítsi és trunki változatok arra vallanak – erre utalnak a Szücs Sándor által feljegyzett élményelbeszélések, valamint a mese női párjának, az → Okos Zsófi-típus változatainak a motívumanyaga is –, hogy a mese az irodalmi előképektől függetlenül is ismert volt. Fazekasnak nem kellett sem francia, sem ukrán vagy román népköltési szöveget mintául vennie, hallhatta a Lúdas Matyit valamelyik magyar katonájától is, mint ezt a költemény alcíme: „Eredeti magyar rege” is valószínűsíti. – A mese egész Európában ismert. Különösen nagyszámúak a francia, finn és litván változatok. Julow Viktor legkorábbi ismert szövegként egy i. e. 701-ben agyagtáblára másolt asszír változatra hívja fel a figyelmünket, s megkísérli megrajzolni a mese útját évezredeken és világrészeken keresztül. Nemzetközi monográfia a típusról nem készült. – Irod. Thompson, St.: The Folktale (New York, 1946); Korompay Bertalan: Lúdas Matyi meséje az ukrán és az orosz néphagyományban (Pais Emlékkv, Bp., 1956); Berze Nagy János: Magyar népmesetípusok (II., Pécs, 1957); Faragó József: Egy moldvai csángó Lúdas Matyi-mese (Nyelv- és Irod. tud. Közl., 1960); Pór Anna: Lúdas Matyi százéves útja a népmesétől a színpadig (Petőfi Irodalmi Múz. Évkve, 1963); Julow Viktor: Lúdas Matyi évezredei (Alföld, 1966).