Okos Zsófi

→ novellamese, ill. annak hősnője. Egy királynak (grófnak, kereskedőnek, szegény embernek) van három lánya. Háborúba (messzi útra) kell mennie. Elutazása előtt lányainak egy-egy tő rozmaringot (koszorút, kismadarat) ad; visszatértekor ezek épsége szolgál majd bizonyítékul a lányok szüzességének épségére. A két idősebb lány (kártyán) elveszti szüzességét, a szerencsés nyerő a legkisebbnél is hasonlóra törekszik. Okos Zsófi látszólag beleegyezik, az ágyat azonban az árnyékszék fölé veti. Az udvarló beleesik, s amikor nagy nehezen kikecmereg, bosszút esküszik. Összeszövetkezik a két idősebb lánnyal, azok betegnek tettetik magukat, és elküldik a legkisebbet az udvarlóhoz a) ennivalóért, b) innivalóért, c) gyümölcsért. Okos Zsófi szakácsnénak, pincemesternek öltözve elhozza a kívánt ételt és bort, a többit kiborogatja, elfolyatja, s az ajtóra felírja, hogy „Itt járt Okos Zsófi!” Harmadszor az udvarló egy nyaláb vesszőt készít ki, hogy Okos Zsófit elverje, de őt magát verik meg. Megbetegszik. Okos Zsófi háromszor megjelenik orvosi ruhában, s az udvarlót újra meg újra megveri, sebeibe oltatlan meszet, sőt, paprikát, üvegcserepeket hint, s mind betegebbé teszi. A férfi, hogy bosszúját tölthesse, feleségül veszi. Okos Zsófi a nászéjszakán ágyába egy cukorbabát (vérrel telt hólyagot) tesz. A férj karddal odacsap, s egy darab cukor (egy csepp vér) a szájába repül. Azt hiszi, hogy a Zsófi vére. Tettét megbánja. Zsófi előjön rejtekhelyéről, kibékülnek, s boldogan élnek. A király a két idősebb lányt, kiknek virága elhervadt (madara megbetegedett) megbünteti (AaTh 883B). – Az egész magyar nyelvterületen nagy egyöntetűséget mutató mese feltehetően irodalmi forrásból terjedt el a forrásul szolgáló népkönyv azonban eddig nem került elő. A mesét különösen női mesemondóink kedvelik. Hősnője Okos Zsófi, Arany Zsáda, kis Térszéli Katica egyike az általános népszerűségnek örvendő, talpraesett leányhősöknek (→ táltos fiú, a, → Incula, → okos parasztleány, az). Az orvosi ruhában elkövetett bosszú motívuma ismeretes → Lúdas Matyi meséjében is, melynek mesénk női párja. A mese Európa-szerte ismert, előfordul Basile és Perrault gyűjteményében, de a nagy hindu mesegyűjteményekben is. Hozzánk valószínűleg olasz forrásból került. – Irod. Berze Nagy János: Baranyai magyar néphagyományok (II., Pécs, 1940); Liungman, W.: Die schwedischen Volksmärchen (Berlin, 1961); Raciti, M.: Le conte „Le vas de basilic” ou „La poupée, en sucre et en miel” (IV. International Congress for Folk Narrative Research in Athens, Laographia, 1965); Béres András: Rozsályi népmesék (UMNGy, XII., Bp., 1967).