táltos fiú, a

→ mesehős, egy jellegzetes DK-európai → hősmese típus és egy több típusból kialakított típuskompozíció hőse. A mese cselekménye: egy szegényember 7 (12) fia elindul szolgálatot keresni. Hatalmas búzatáblát találnak, beállnak és egy nap alatt learatják. A tábla gazdája ebédet küld nekik, melyben emberi testrészeket találnak. Az éjszakát a sárkány (óriás, boszorkány) házában, annak 7 (12) lánya oldalán töltik, a legkisebb fiú kicseréli a fejfedőket, a boszorkány (sárkány, óriás) az idegen fiúk helyett a saját leányait öli meg (AaTh 1119), a hat fiú a munkáért kapott fizetséggel hazatér, a táltos fiú egyedül folytatja útját. Egy királyhoz áll be szolgálatba. Álnok társak ármánykodása folytán vissza kell térnie a boszorkány házába, hogy megmaradt 8. leányát (tengerlépő cipőjét), aranytollú madarát és végül a boszorkányt magát is elrabolja. A táltos fiú teljesíti a rábízott feladatokat, s a király veje, majd utóda lesz (AaTh 328), vagy beleszeret a boszorkány leányába, s ketten a királyt elpusztítják és a táltos fiú lesz az utóda. – Ez a forma rendszerint keveredik a → táltospárbaj, kancatejfürdő típussal (AaTh 531), vagy csak a mesezáró motívum illeszkedik a táltos fiú meséjébe. A típusnak tiszta formában 14, a „táltospárbaj, kancatejfürdő” típussal kontaminálódott formában – rendszerint „Ezeregy János” (AaTh 303A) vagy „A vadöreg” (MNK 303A*) bevezetővel – 21 magyar változata ismert. A mese női párja „Incula” (MNK 328f), mely azonos felépítésben, de női hőssel tartalmazza a fenti cselekményt. A női formába gyakran beékelődik az elégetési kísérlet: a boszorkány (vagy leánya) elfogja és be akarja dobni a forró kemencébe Inculát, de az maga helyett őt ülteti a sütőlapátra és égeti meg (AaTh 1121). „Incula” meséjének teljes tiszta formában 17 magyar változatát ismerjük. A mese különösen D–DK-Európában népszerű. – Irod. Ortutay Gyula: Nyíri és rétközi parasztmesék (Gyoma, 1935); Dégh Linda: Kakasdi népmesék (I., UMNGy, VIII., Bp., 1955); Berze Nagy János: Magyar népmesetípusok (I., Pécs, 1957); Földyné Virány Judit: A bodrogközi Láca népmeséiből (Sárospatak, 1957); Kríza Ildikó: A „táltos” és a „táltosfiú” mesetípus és e képzet hiedelemmondai vonatkozásai (Népr. Közl., 1964).