táltospárbaj, kancatejfürdő

mesemotívum, ill. a motívumról elnevezett → hősmese. Cselekménye: → síró-nevető szemű király három fia útrakel világot próbálni. Apjuk méneséből lovakat választanak, a két idősebb két ragyogó telivért, a legkisebb, → Királyfia Kis Miklós (Bruncik királyfi, Világhírű János) rongyos, girhes csikót. Bátyjai útközben (háromszor is) elhagyják, kigúnyolják. A csikó végül megrázkódik, s aranyszőrű, ötlábú táltoslóvá változik, amely a két idősebb testvért nemcsak utoléri, hanem messze el is hagyja. A hős – lova tilalma ellenére – háromszor lenéz, s egy arany hajszálat, tollat és patkót pillant meg a földön. Felveszi és elteszi. Két emberrel (bátyjaival) találkozik. Velük a szomszéd királyhoz szegődik be kocsisnak. Lovai, bár kezét alig teszi rájuk, fényesebbek, kövérebbek, mint a többieké (→ tudós kocsis). Társai irigykednek rá. Rábeszélik a királyt, hogy hozassa el a leányt, a madarat és a lovat, akiktől a hajszál, a toll és a patkó való. A hős lova segítségével a feladatokat végre is hajtja. A táltosló megküzd az aranyménnel, az aranyménest is a király udvarába terelik. A hős és az aranyhajú leány megszeretik egymást, kívánságára megfeji az aranyménest és lova segítségével megfürdik a vad kancák tejében. Megszépül. A király hasonlóképpen akar cselekedni, de elpusztul a forró tejben. Helyette a hős lesz az ország királya. Feleségül veszi az aranyhajú leányt. Az álnok társak (testvérek) megbűnhődnek (AaTh 531). A típusnak tiszta vagy megközelítően tiszta és teljes magyar változata mindössze 14 van, azoknak a változatoknak a száma, amelyek a → táltos fiú (AaTh 328) meséjével kontaminálódnak, 21. Az utóbbi formát rendszerint „Ezeregy János”: AaTh 303A vagy „A vadöreg”: MNK 303A* → mesekezdő motívum vezeti be. A két típus gyakori és különböző arányú összeolvadása érthető: táltospárbaj hősnek mindkét mesében hasonló emberfeletti feladatokat kell végrehajtania. A típust Solymossy Sándor magyar, M. L. Tenèze francia eredetűnek tartja. A K-európai eredet valószínűbbnek látszik, a két típus összeolvadása is itt következhetett be. A Ny-európai változatok kevésbé világosak, logikusak. A Grimm-változatban pl. az arany madártoll helyett írótoll, a kancatejfürdő helyett → élet és halál vizével való leöntés szerepel. „A táltosfiú” meséjébe is többnyire az arany hajszál, toll és patkó megpillantásának és felvételének motívuma, valamint a táltospárbaj-motívum hatolt be. Figyelemre méltó, hogy típusunk nemegyszer kontaminálódik az → Égitestszabadító-típussal, pontosabban annak a „Harc a hídon” (AaTh 300A) formájával és → Mirkó királyfi meséjével. Csupa K-DK-európai jellegű mese. – Irod. Tille, V.: Verzeichnis der böhmischen Märchen (FFC, 34, Porvoo, 1921); Solymossy Sándor: Keleti elemek népmeséinkben (Ethn., 1922); Berze Nagy János: Magyar népmesetípusok (II., Pécs, 1957); Liungman, W.: Die schwedischen Volksmärchen (Berlin, 1961); Delarue, P.–Tenèze, M. L.: Le conte populaire français (II., Paris, 1964); Pop, M.: Új módszerek a mesék szerkezeti vizsgálatában (Documentatio Ethnographica, 1972).