síró-nevető szemű király, a

→ mesekezdő motívum. Egy királynak az egyik szeme sír, a másik nevet. Három fia elhatározza, hogy a különös állapot okát megkérdi tőle. Legelőször a legidősebb fiú megy be, a király hozzáhajítja a kardját. A fiú kiugrik, a kard az ajtófélfában áll meg. Öccsei kérdésére a királyfi azt válaszolja, hogy „Majd meglátjátok ti is.” A középső királyfi ugyanígy jár. A legkisebb nem mozdul, kihúzza a kardot, és apja kezébe adja. A király neki elmondja, hogy miért örül az egyik szeme, s miért búsul a másik (MNK 531A*; BN 551; folytatása rendszerint MNK 319*: → Égitestszabadító, AaTh 551: → élet fiatalító vize, az, AaTh 301B: → Fehérlófia, AaTh 463A*: → Mirkó királyfi, AaTh 550: → zsoltáréneklő madár, a vagy más → hősmese). A motívum a magyar anyagban számos mese kezdetén megtalálható, nemzetközi vonatkozásban csupán cseh párhuzamai ismertek. – Irod. Tille, V.: Verzeichnis der böhmischen Märchen (Porvoo, 1921; FFC, 34); Berze Nagy János: Magyar népmesetípusok (II., Pécs, 1957).