Mirkó királyfi

mitikus → mesehős, ill. a róla szóló → hősmese-típus. A mese cselekménye: a) A király három fia közül a legkisebbnek, Mirkó királyfinak vitézi próbaképpen (vagy hogy apjának, a → síró-nevető szemű királynak mindkét szeme nevessen) el kell hoznia az öreg király vitéz pajtását, aki a selyemréten lakik (a hős neve egyik változatban Juhenes, a másikban Köles, a harmadikban Zrínyi Miklós). – b) Nagy erejű (természetfeletti származású) vitéz (neve Zöldike, Erős János vagy Zöld vitéz) magához méltó társat keres. Győzhetetlen kardra és táltoslóra tesz szert. Elérkezik a selyemrétre, ahol a selyemsátor előtt alvó vitézt talál. A vitéz fölött magától vagdalkozó kard őrködik. A vitéz mellé fekszik, s ő is kiparancsolja kardját a hüvelyből, elalszik. Közben a vitéz felébred, megtudja, hogy a selyemsátor vitéze az apja kenyeres pajtása. Összebirkóznak, egyik sem tudja legyőzni a másikat, örökös testvériséget fogadnak. Mirkó királyfi segít a selyemrét vitézének (neve: Fekete vitéz, Fekete király, Zöldmezejesi, Mezei vitéz, Virág Péter, Erős vagy Gyors Mihály) ellenfeleit legyőzni. Az ellenséges sereg valamennyi katonáját, a virágos rét valamennyi megrablóját levágják, néhányan elfutnak. A futók egy boszorkányhoz vezetik őket, aki szövőszéken szövi, guzsalyon vagy rokkán fonja a katonákat (rablókat). Mirkó királyfi megöli a boszorkányt és a szövőszéket feldarabolja. Apja vitéz pajtásának kíséretében hazatér. Attól fogva a királynak mindkét szeme nevet, s fiát újabb vitézi tettek végrehajtására biztatja. Vagy nem tér vissza a selyemrétről, és a két vitéz folytatja útját. (AaTh 463A*) – A mesének két redakciója ismeretes a magyarban. Egyiknek részben forrása, de mindenképpen prototípusa Kriza János Mirkó királyfi c. meséje, melynek népszerűsége Benedek Elek átdolgozása folytán csak növekedett. A másik prototípusának – s egy változat forrásának is – Gaál György „Zöldike” c. meséje tekinthető, mely azonos motívumsor keretében a két vitéz pajtás egymásra találását mondja el. A Mirkó királyfi redakció második befejező része „A testen kívül elrejtett erő” egyik redakciója (MNK 302A***: Mirkó királyfi legyőzi a tatár királyt oly módon, hogy annak leánya nem apjának, hanem neki adja apja erősítő italát. A leányt hazahozza feleségnek (ill. → zsoltáréneklő madár, AaTh 550, ill. MNK 550*). A „Zöld vitéz” redakció második felét a „Hattyúleányok” (AaTh 400) egyik jellegzetes, költői módon kibővített motívuma (Thompson: Motif-Index K 1335, Vö. AaTh 413) alkotja: a közeli tóra leánnyá változott hattyúk járnak fürödni. Zöld vitéz ellopja a legszebbik lány ruháját, koronáját. De futás közben két ízben is visszatekint, s a leány vak szarvassá (báránnyá, szamárrá), másodszor tölgyfává (nyírfává, méhkassá) változtatja. Bajtársának mindkét esetben sikerül őt ismét visszaváltoztatnia emberré. Harmadszor már nem néz vissza, s a szép leány a felesége lesz. A két redakciónak összesen 22 változatát ismerjük. A nemzetközi → népmese-katalógus a mesének csak magyar változatairól tud. Berze Nagy János távolabbi orosz és román változataira utal. A hős neve és a mesében lejátszódó események délszláv-görög kapcsolatokra engednek következtetni. – Irod. Konsza Samu: Háromszéki magyar népköltészet (szerk. Faragó József, Marosvásárhely, 1957); Berze Nagy János: Magyar népmesetípusok (I., Pécs, 1957); Kelemen Zoltán: Tolna megyei székely népmesék (Szekszárd, 1964); Fehér Virág, Fehér Virágszál. Magyardécsei népmesék (Bukarest, 1970).