mirigy

→ a népi gyógyászat betegségelnevezése. Ismert még: merigy, mirvigy, mörvigy, mörvény, mirigyes dögletesség, mirigyes halál (1710), mirigyhalál (1789), mirigykór néven is. Első írásbeli följegyzése (Domonkos kódex, 1517: „meregy kele ev torkaban”) óta több jelentésváltozáson ment át, vagy már eleve több jelentésben használták. A múlt század közepe óta följegyzett adatok zöme az ország keleti feléből, főleg Székelyföldről való, éppúgy, mint a → csuma esetében, mellyel nagy valószínűséggel azonos. A pestis két formájának megfelelően jelenti: 1. a búbópestist, később más emberi és állati (→ keh), nyirokcsomó-duzzanattal járó és egyéb bőrbetegségeket (Zenta vidéke), hullafoltokat („megszökte a mirigy a halottat”, Bars, Bács m., Balaton melléke) is. A fül mögötti mirigyet lóistrángnak is hívják, azzal nyomogatják vagy meleg mosogatóronggyal kötözik, éhnyállal huzogatják, szappannal, zsírral megkenik. – 2. Súlyos, gyors lefolyású belső betegség, pestises gyulladás, pestises szepszis: „mirigyeskedik” (Cserei Mihály, 1719). „Első kakas szókor /én lebetegedtem/ másod kakas szókor /egy mirigyem szökik... harmad kakas szókor/ világból kimúlok”. Lényegében a pestis e két formáját írja le Pápai Páriz Ferenc is. – 3. Később epemirigy, görcsmirigy összetételekben a → kolerát jelenti. – 4. Pulyka, gyöngytyúk mérgesnek tartott fej-ékességét is mirigynek nevezik. Első három jelentésében a mirigy a csumához hasonlóan megszemélyesített betegségokozó. – Irod. Berde Károly: A magyar nép dermatológiája (Bp., 1940); Oláh Andor: A Békés vármegyében pusztító ragadós nyavalyák története (Körös Népe, 1956).