oktató fabula

→ állatmese. Az oktató fabula tanító célzattal előadott rövid, általában prózai, ritkábban verses elbeszélés. Tárgya egyszerű történet, mellékepizódok és árnyalt jellemábrázolás nélkül. Szereplői emberek, állatok, természeti lények, elvont fogalmak külön vagy együtt. Az oktató fabula célja valamilyen általánosan érvényes erkölcsi szabály egyes esetre való alkalmazásának bemutatása. Előadásmódja egyszerű, tömör, frappáns, szemléletes, párbeszédekel élénkített. Tanulsága egyértelmű és közérthető, az oktató jelleg az esztétikai szépséget nem nyomja el. Az antikvitásban jól ismert, nálunk különösen nagy szerepe volt a reformáció idejében, amikor a prédikációkban gyakran szerepelt oktató fabula. Funkciójában közel áll a → példázathoz. – Irod. Koltai Virgil: Az oktató mese és szemelvények magyar meseírókból (Bp., 1901); Horváth János: A magyar irodalmi műveltség kezdetei (Bp., 1944); Whitesall, F. R.: Fables in Mediaeval Exempla (The Journal of English and Germanic Philology, 1947); Horváth János: A reformáció jegyében (Bp., 1953); Perry, B. E.: Fable, Studium Generale 12:1 (Berlin, 1959).