példázat

tanító célzatú, erkölcsi igazságot tartalmazó rövid epikus történet. Témáját a mindennapi életből meríti, hősei általában köznapi emberek, ritkábban Jézus és Szűz Mária. A konfliktus megoldása leggyakrabban csodás elem segítségével történik. A példázatban a történésen s az ebből következő erkölcsi tanulságon van a hangsúly, ezért a példázat fordulatos, cselekményes; a leírás és az alakok jellemzése a legszűkebbre korlátozódik. Példázataink nagyobb része a pedagógiai célnak megfelelően témájában és hangulatában komoly, kisebb részében azonban az oldottabb hangvétel is helyet kap. A népi kultúrában igen fontos szerepet játszottak, hiszen prédikációkban gyakran szereplő példázatok a szájhagyományban megváltozott formában tovább élnek, újabb történetek születését segítették elő, de a hatás fordított útja is lehetséges: a szájhagyományban élő példázatot használta fel a prédikációs irodalom. A példázat hozzájárult az → anekdota széles körű elterjedéséhez. A középkori magyar irodalomban fontos szerepe volt, kódexeink, prédikációs irodalmunk gazdag gyűjteményét őrzi. Nagy számban fordulnak elő a Debreceni, Teleki, Érsekújvári, Tihanyi és Kazinczy kódexekben. A példázat irodalmi párja elősegítette a tömör, kerek, zárt szerkezetet kívánó elbeszélés kialakulását. – Irod. Katona Lajos: Temesvári Pelbárt példái (Bp., 1902); Horváth János: A magyar irodalmi műveltség kezdetei (Bp., 1944); Horváth János: A reformáció jegyében (Bp., 1953); Tubach, Frederic: Index exemplorum (Helsinki, 1969, FFC 204); Whitesall, Frederick R.: Fables in Medieval Exempla (The Journal of English and Germanic Philology, 1947).