pekmez, peszmeg

főzéssel besűrített szőlőmust. DK-Dunántúlon készítik magyarok, délszlávok és németek egyaránt. A mustot a tűzhelyen főzik, térfogatának ötödére, hatodára sűrítik, s végül sütőtökdarabokat tesznek bele. A kész pekmez híg lekvárszerű halmazállapotú, cserépfazékban teszik el. Lekvárszerűen, kenyérrel mártogatva fogyasztják. Mintájára főként a németek bodza- és cukorrépa-pekmezt is készítettek. A pekmez régi kedvelt török édesség, a szőlőlé ilyen formában való fogyasztását a mohamedán vallás nem tiltja. – A szó és a készítmény DK-Európában az oszmán hódoltság nyomán terjedt el. A magyarok valószínűleg közvetlenül a törököktől tanulták, neve nálunk hangátvetéssel peszmeggé alakult. Színe és íze nyomán népetimológiával méz, szőlőméz, mustméznek is nevezték. Készítése a teljes gyümölcsből való lekvárfőzés kiterjedésével, az olcsó répacukor elterjedésével párhuzamosan jelentősen visszaszorult. – Irod. Andrásfalvy Bertalan: Pekmez. Adatok törökkori szőlőkultúránk ismeretéhez (Kisebb tanulmányok, Pécs, 1961).