mádra

a → népi gyógyászat egyik betegségelnevezése, időnként (főleg nőknél) jelentkező görcsös köldök-gyomortáji fájdalmakra, amelyek részben a belső női nemi szervek betegségével vannak összefüggésben. Egyéb elnevezései: mátra, nádra, szimádra, szinádra, szünádra, nádrafájás. Az esetek egy része szélgörcs. Nyelvészetileg tisztázatlan eredetű szó; a 16. sz. közepétől a mádra-nádra változat (és összetételeik: mádrafű) azonos jelentésben fordul elő; a szlovák madra kifejezést Kniezsa a magyarból átvettnek tartja. Oka és gyógyítása: a) felcsúszik, felhúzódik a gyomra (pl. magasba nyúlkálás, emelés, – feje alá tett karral alszik, gödörbe ugrik, keréknyomba lép). Gyomorgörcs, nem tud kiegyenesedni, hajolni, gyomrában csomót érez. Nehéz légzés, szívdobogás, szédülés egészítik ki a tüneti képet. A népi elképzelés szerint pókhoz, békához hasonló statikai-energetikai központ van a hasban: „a szimádra tartya az egész tagot fönn, ha annak baja van, ha az nincs a helyin: az egész tagját elállja”; b) az uterus betegsége: ha az föl- vagy lecsúszik, helyre kell tenni. A két elképzelés összefüggése: a fölcsúszó méh nyomja föl a gyomrot: „ha a mianya fölmegy a gyomorfejbe, meg is fújtaná az embert”. Gyógyítása elsősorban kenés (lekenés, fölhúzogatás), de szusztorát (pohárvetés), mádracseppet (patikaszer) is használnak, béka offert (→ fogadalmi tárgy) ajánlanak föl. – Irod. Magyary-Kossa Gyula: Magyar orvosi emlékek (I., Bp., 1929); Vajkai Aurél: Népi orvoslás a dunántúli búcsújáró helyeken (Magyarságtudomány, 1942); Oláh Andor: Egy orosházi kenőasszony tudománya (Szántó Kovács János Múz. Évkve, 1963–64, Orosháza, 1965).

„Mádra” gyógyítása hasra tett bögrével (1962, Miske, Bács-Kiskun m.)