magtár

a kicsépelt gabona huzamosabb tárolására szolgáló épület. Nyelvújítási szó, amely a 19. sz. elején a gazdasági szakírók révén kezdett elterjedni. Eleinte csak a nagybirtokokon épített gabonatárolókat nevezték így, később a szó köznyelvi használatú lett a mezőgazdasági szakirodalomban. A 19. sz. végétől az Alföldön és a Dunántúlon – szórványosan máshol is – így nevezték a nagyobb parasztgazdaságokban szilárd anyagból (vályog, tégla, cserép) épített gabonaraktárakat, így különböztetve meg őket a hagyományos, kezdetlegesebb, ugyanilyen funkciót betöltő tárolóépítményektől (→ gabonás, → hombár). Szatmárban a hagyományos gabonások egy részét is magtárnak nevezik. – Irod. Nagy Gyula: A gabona szemtermésének tárolása Orosházán (Ethn., 1963); Erdész Sándor: Gabonatároló építmények a szatmári Erdőháton (A nyíregyházi Jósa András Múz. Évkve, 1967).