második merseburgi ráolvasás

a 9. sz.-ban feljegyzett ófelnémet változatának lelőhelyéről elnevezett → epikus ráolvasás típus. Európa nagy részén elterjedt (legtöbb feljegyzett szöveg É-Európából származik). A nagyszámú magyar változatanyag jórészt a D-Alföldről származik. Bornemisza Péter is közölte az Ördögi kísérletek bájoló imádságai közt. Nagy európai elterjedtségét varázskönyvekben, boszorkányperekben való feljegyzésének, terjesztésének is köszönheti. A Jacob Grimm által 1842-ben publikált merseburgi szöveg hét (az újabb kutatások szerint hat) szereplője közül kettőnek a neve bizonyosan germán istennév (Wotan és Freia); ezért a kutatás az ónémet varázsköltészet írásos bizonyítékának tekintette; mások keresztény szöveg csak nevekkel való „pogányosításának”. Bizonyos, hogy az összes többi szöveg – a merseburgihoz korban igen közel állók is – keresztény jellegű. A vita nem dőlt el; nem dönthető el a szintén intenzíven kutatott keletkezési hely kérdése sem, mivel a második merseburgi ráolvasás az epikus ráolvasások meglehetősen általános szövegsémáit tartalmazza: Valaki (Wotan, ill. Krisztus, ritkábban Krisztus Máriával, szent Péterrel stb.) lovagol (a késői szövegekben gyakran szamáron utazik), lova megbotlik, lába kificamodik. Vagy maga a lovas, vagy egy másik személy, akivel véletlenül találkozik, gyógyítja meg a ló lábát: „Csont csonthoz, vér, vérhez, tag taghoz...” stb. szavakkal. E gyógyító szavak a második merseburgi ráolvasás legállandóbb részét képezik (az Atharvavedában is fellelt párhuzama kapcsán egyesek a szöveg keletkezését a közös indogermán múlt idejére tették, de e szavak is bizonyos fajta gyógymódokat kísérő általános szövegsémának látszanak). A magyar változatok szerint Krisztus (néha Józseffel, Máriával, szent Péterrel stb.) szamárháton Jeruzsálembe utazván, kőhídon (acélhídon) megbotlik. Vagy maga gyógyítja szamarát vagy egy Fice Márton, szent Ficéria, Fice Máté stb. nevű gyógyító személy (Bornemiszánál Mária), elmondván az „ín ínhoz ...” kezdetű gyógyító szavakat. A ráolvasásnak ez a második része önállóan is előfordul (egész Európában: hasonlóképpen). – Irod. Mausiklea, V. J.: Über russische Zauberformeln, mit Berücksichtigung der Blut und Verrenkungssegen (Helsingfors, 1909); Christiansen, Reidar Th.: Die finnischen und nordischen Varianten des zweiten Merseburgerspruches (FFC, 18, Hamina, 1914); Älteste deutsche Dichtung und Prosa (Közreadja Heinz Mettke, Leipzig, 1976).