kasornya

kisméretű, ritka szemű teherhordó háló, edények kézben való szállítására szolgál. Egyéb elnevezése: fazékfogó, kantár, pánt. Készítik vastag fonálból (Tiszántúl, Erdély), cigányszátván, szőtt szalagokból (Felföld, É-Alföld), ill. nádból, gyékényből, faháncsból (Erdély). Rendszerint szegényebb asszonyok, cigányok foglalkoznak a készítésével. A Székelyföldön és a Mezőségen számos falu szegénysége háziiparként űzte a kasornyának nagy tételben, piacra való előállítását. – A kasornya a Kárpát-medence nagyobb részében ismeretes. Feltűnő módon hiányzik azonban a Dunántúlon. Bizonyára azért, mert ott a nők az ételes edényeket is fejükre helyezett kosarakban viszik a mezőre. A Köröstől délre az Alföldön is csak szórványosan található kasornya. Helyette kézben, karon vihető kosarakat (garaboly, → karoskosár) használnak. A kasornya megnevezései közül legelterjedtebb a kantár szó (Felföld, Duna–Tisza köze, Erdély déli és keleti részei). Bp.-től északra az Ipoly és a Garam alsó folyása mentén a pánt, a Tiszántúl nyugati felén a fazékkötél, → fazékmadzag, keleti felén és a régi Partium területén a kasornya szóval jelölik. Kolozsvári Tamás garamszentbenedeki oltárának Szent Benedek életét ábrázoló tábláján (1427) kasornyába tett fedeles cserépfazékban ereszti le az ételt egyik rendtársa a barlangban elmélkedő szent számára. Aranyosszéken és a Mezőségen kötőkosár, Kalotaszegen fazékfogó, a székelyföld számos pontján szotyor, fékszotyor, a nyelvhatár gömöri, abaúji szakaszán licsok, tracska, tracskuja néven ismeretes. – A kasornya díszes változatát pamutfonálból állították elő, a hálószemek kereszteződésére fillér nagyságú kerek posztódarabot varrtak. A piros, kék, zöld színű díszítő rátét (lecske, csillagcsa, cifra) az ünneplőbe öltözött nők viseletéhez tartozó kasornya ékessége volt. Gyermekágyas asszonynak cifra kasornyában vitték az ételt, italt (→ komatálküldés). A kasornya kizárólag a nők teherhordó eszköze volt; a lányok néhányat anyjuktól kaptak hozományba. A kasornya megtalálható az erdélyi román és a kárpátaljai ukrán parasztságnál. Ismeretes a nyugati szláv népek körében is; a csehek, morvák bőrdarabkákkal díszített kasornyát nászajándékba szoktak adni a leányoknak. Háncsból, nádból, gyékényből évezredek óta elő tud állítani az emberiség különböző formájú szatyrokat. A tökhéjból, cserépből készített, fül nélküli edények szállítását a hálók igen megkönnyítették, biztonságossá tették. – Szalagszövő táblácskával már az ókori Egyiptomban, a vaskori Európában is szőttek a kasornya előállítására alkalmas zsinegeket, szalagokat. Hazánkban a 20. sz. elejétől fokozatosan visszavonult, a kasornya, az erdélyi magyarságnál pár évtizedes eltolódással szintén kiszorult a használatból. Helyét a zománcos → ételhordó edények foglalták el. – Irod. Gunda Béla: Néprajzi gyűjtőúton (Debrecen, 1956); Paládi-Kovács Attila: Einige Bemerkungen über die Traggeräte der ungarischen Bauernschaft (Műveltség és Hagyomány, 1971).