komatálküldés

1. elsősorban egynemű (ritkábban különnemű) fiatalok barátságkötésének megpecsételése ajándékcserével. Egyéb elnevezései: komálás, mátkálás, vésározás. Ez a kötelék a fiatalok későbbi életében más társadalmi kapcsolatok (keresztkomaság, házasság) alapjául is szolgálhat. Általában → fehérvasárnapon, de → húsvéthétfőn, esetleg későbbi tavaszi ünnepen, pl. → pünkösdkor, → május elsején is történhet. A D-Dunántúlon és a mátraalji palócoknál ismert szokás szerint a barátságot kötni kívánó fiatal (szülei, hozzátartozói segítségével) ajándékegyüttest készít elő főleg húsvéti ételekből: tálra helyezett koszorú alakú kalács, ill. egyéb sütemény, hímes → húsvéti tojások, továbbá gyümölcs, szeszes ital, esetleg kendővel letakarva. Ismertek e célra készült cseréptálak, beleépített korsóval vagy tojástartóval. Az ajándékot személyesen vagy küldött által szokás eljuttatni a kiszemeltnek, lányok komatálküldése esetén kisebb lánnyal. Az ajándékot ünnepélyes formában, a Dunántúlon vers, mondóka vagy dal kíséretében adják át:

Komatálat hoztam

Föl is aranyoztam

Koma küldi komának

Koma váltsa magának.

A palócoknál csak dicsértessékkel beköszönnek: „elhoztam a mátkatálat, fogadják szívesen”, s megmondják a küldő nevét. Ha a vivőt leültetik, a tálvivőt megkínálják, a tálat ajándékaival együtt elfogadják, ill. a tálba viszonzásul saját ajándékokat téve visszaküldik a kezdeményezőnek, esetleg később viszonozzák hasonló vagy több ajándékkal, akkor a lányok között a mátkaság megpecsételődött. Palóc területről ismeretes a komatálküldés egy másik módja: itt egyik legény vagy lány elkezdi farsang idején a mátkatál küldését, a tál a falu legényei és lányai között felváltva, felújítva jár egész farsang alatt, mígcsak vissza nem kerül az elindítóhoz. Sokkal egyszerűbb módja a barátságkötésnek a húsvéti tojások egyszerű kicserélése a fiatalság nagyobb csoportja körében, egy alkalommal, kevésbé szertartásosan. Előfordul az ajándékok fára (mátkafa, komafa) helyezése is (→ életfa). A barátságot kötők a továbbiakban meghatározott megszólításokkal: koma, mátka illetik egymást (a moldvai csángók között vir a fiú, vésár a leány), gyakran halálukig magázódnak. A palócoknál a mátkák egymás anyját, nagyanyját öregmátkának szólítják. – A komatálküldés eredetére, történetére nézve feltevésekre vagyunk utalva. Feltűnően egyezik az ajándék a 16. sz. eleji Sándor-kódexben leírt ajándékba adott húsvéti ételekkel. Húsvéti ajándék adása elsősorban a keresztszülők kötelezettsége: a komatálküldés és változatai által pedig gyakran leendő gyermekei számára biztosít keresztszülőt a fiatal. A komatálküldés e keresztény – és a szokás fennállása és fejlődése szempontjából igen lényeges – rétege mögött kereszténység előtti előzmények húzódnak meg, amelyek legismertebb példája a délszláv pobratinstvo, testvérré fogadás. Hasonló szokások vannak más szláv népeknél s a románoknál, ezek ókori előzményeiről is ismerünk említést. Az olasz szokások inkább keresztény jellegűek. A különböző neműek közötti komatálküldés újabb fejleménynek tűnik, ami a → szerelmi ajándékok elterjedésével, ill. más házasságot előkészítő szokásokkal való összemosódás eredményeképpen alakulhatott ki. A komatálküldés teljes szokását a D-Dunántúlon, a palócoknál és a moldvai csángóknál ismerjük, csökevényei napjainkban is megtalálhatók. Gyakorlásának megszűnte után több helyütt → gyermekjáték formájában él, mint ilyen bekerült az óvodai foglalkozások anyagába. – 2. → gyermekágy. – Irod. Róheim Géza: Magyar néphit és népszokások (Bp., 1925); Gönczi Ferenc: Somogyi gyermek (Kaposvár, 1937); Liungman, Waldemar: Traditionswanderungen Rhein-Jenissei (Helsinki, 1945, FFC 131); Lévainé Gábor Judit: Komatál (Ethn., 1963); Gunda Béla: A palóc komatálak analógiái (Ethn., 1971).

Mátkáló lányok (Bak, Zala m.)