május elseje

a májusi-pünkösdi ünnepkör ünnepe, évnegyedkezdő nap. Ünnepi szokásai (→ ünnepi szokások) keveredtek a → pünkösdi szokásokkal, századunkra azonban a két, szinte azonos tartalmú és régi európai hagyományokra visszatekintő tavaszünnep közül május elseje tartósan magához kötötte a → májusfaállítás szokását és a majálist, míg a pünkösd elsősorban a → pünkösdölés és → pünkösdi királynéjárás dramatikus hagyományait vonzotta magához. A két egymáshoz közel eső ünnep századunkban mutatkozó differenciálódásához – még falun is – hozzájárult az a tény, hogy május elseje 1889 óta – nálunk gyakorlatilag 1890-től – a nemzetközi munkásosztály ünnepe, mely egyesíti magában a hagyományt és a szervezett ünnep vonásait. Ma széleskörűen társadalmi ünnep. Az egész országban megünneplik, a nagyobb városokban a dolgozók felvonulását is megszervezik. A felvonulásokon vitt zászlók, feliratok, emblémák és az egész város dekorációja azt hangsúlyozzák, hogy május elseje a munka, az egész munkásosztály ünnepe, közösségi ünnep. Az ünnep jelszavai a mindenkori politikai aktualitásra vonatkoznak. A tarka színek, a kezekben vitt virágok, májusfák, a felvonulást követő majálisok és utcabálok pedig az ünnep tavaszi, majális jellegére utalnak. – Irod. Réső Ensel Sándor: Magyarországi népszokások (Pest, 1866); Róheim Géza: Magyar néphit és népszokások (Bp., 1925); Dömötör Tekla: Naptári ünnepek – népi színjátszás (Bp., 1964); A társadalom jelei. Szemiotikai tanulmányok (Bp., 1978).