kombináció, típuskombináció

a magyar → népmese-katalógusban alkalmazott szakkifejezés. A magyar népmesék ritkán jelentkeznek tiszta típusok formájában, a legtöbbjük típuskombináció vagy → kontamináció. A kombináció a típuskapcsolatoknak az a formája, amikor egy-egy meseszövegen belül teljes típusok vagy lezárt epizódok kapcsolódnak egymáshoz, pl. AaTh 1 + AaTh 2 + AaTh 4 + AaTh 5. Az egyepizódú típusok sima összekapcsolódása mellett ismerjük még azt a formát, amikor az egyik több epizódból álló típus második vagy harmadik epizódjának a lezárása után, tehát a típus lezárása nélkül kapcsolódik egy másik mese utolsó három epizódjával, vagyis egy mesetípus elejével összekapcsolódik egy másik mesetípus vége (pl. AaTh 409B*–MNK 400B*), ennek következtében szerkezetileg teljes, de tipológiai szempontból nem tiszta típus, hanem típuskombináció jön létre. A másik formája a típuskombinációnak, mikor egy típus teljes egészében beékelődik egy másik típusba (pl. AaTh 303, [AaTh 300]) oly módon, hogy az első típus a második befejezése után folytatódik és fejeződik be. Vannak mesék, amelyek a magyar anyagban következetesen típuskombinációk alakjában fordulnak elő. Pl. → Kelemenke ködmönkéje meséjének típusképlete általában ilyenféle: AaTh 1450 – AaTh 1384 (AaTh 1229* + AaTh 1245 + AaTh 1284*) (Arany László meséje). A típuskombinációk jellemzőek szoktak lenni egy-egy nyelvterületre, vidékre, mesemondóra, stabilitásuk a típuskontaminációkkal ellentétben meglehetősen nagy.