szerelmesek alagútja

TARTALOM

szerelmi dal, szerelmes dal

szerelmi ajándék

legény leánynak, ill. leány legénynek adott ajándéka, amely az → udvarlás idején a kapcsolat erősítését szolgálja, egyben dokumentuma a falu társadalma előtt a kapcsolat fennállásának. A szerelmi ajándékokon belül különbséget kell tenni a szülők által nyújtott és a házasságot előkészítő, kiházasítási ajándékot kifejező ajándékok, ill. a házasulás előtt álló legény által adott, személyes vonzalmat kifejező udvarlási szándékok és azoknak a leány által történtő viszonzásai közt. Az előbbiek túlnyomórészt függetlenek voltak a fiatalok érzelmeitől és mivel mintegy foglalóként szolgáltak, általában értékesebbek voltak az utóbbiaknál. Korábban ezeknek volt nagyobb jelentőségük, a múzeumokba került díszes ún. szerelmi ajándékok többsége is ilyen. Részben az udvarlási ajándékok sem voltak mentesek a szülői befolyástól. Ismeretesek ugyan példák arra is, hogy az egymásnak szánt gyermekek számára már egészen korai életkortól kezdve a szülők rendszeresen adtak ajándékokat (pl. Szeremlén 4–5 éves kortól). – A legények ajándékai korábban elsősorban fontos használati tárgyak: → mosósulyok és → guzsaly, ezekből datált, szerelmi ajándéknak minősülő példány már a 19. sz. első feléből fennmaradt. Az adatok azt mutatják, hogy a 18–19. sz. folyamán egyre nőtt a szerelmi ajándékok száma és területenként különböző tárgyak társultak az eredetiek mellé, így a → vetélő, vászonfeszítő, → kapatisztító (Erdély egyes részein), csigacsináló (→ csigacsinálás) → fonószék → gereblye, mancsozóbot, pünköski ladikázáshoz való evező, kis ládika, túlnyomórészt díszített, gyakran feliratos, monogramos, nem egyszer datált darabok. Ezeknek a tárgyaknak kialakult rangsora volt, ami meghatározta az ajándékozás sorrendjét, ill. azt, hogy melyik az a tárgy, amelynek az elfogadása már elkötelezést jelent. A díszítmények korábban valószínűleg nem hordoztak szimbolikus értelmet, ilyen legalábbis a korai, geometrikus jellegű díszítésben nem mutatható hitelesen ki, feltehetőleg ekkor a jelentést az adományozáshoz kapcsolódó cselekvés hordozta, és a tárgy díszített volta utalt a különleges szerelmi ajándék rendeltetésére. A paraszti adatközlők által is szerelmi szimbólumként értékelt díszítőelemek a → növényi ornamentika körébe tartoznak, mint a → szív, → virágtő, páros → madár. A feliratok rendszerint ajánlások, nevek, jókívánságok. Utóbbi időben túlnyomóvá válnak a vásári ajándékok, tükrös mézeskalácsszív, festett → fakanál. A 19. sz.-ban már számos, a díszítés módja által használatra alkalmatlanná tett dísztárgyat találunk a szerelmi ajándékok között. Részben kultikus jellegű szerelmi ajándék a → májusfa. – A leányok szerelmi ajándékai: → zsebkendő, kalap mellé való bokréta (→ lakodalmi díszek és jelvények), → dohányzacskó, → húsvéti tojás. A szerelmi ajándékok váltásánál viszonossági rendszer uralkodott, szerelmi ajándékért szerelmi ajándék járt, nem volt azonban ritka a legény udvarlási szolgálatainak viszonzása a leány részéről szerelmi ajándékkal, pl. megtáncoltatásért zsebkendő, húsvéti locsolásért húsvéti tojás. Az egyes tárgyféleségek ajándékozása többnyire meghatározott sorrendben jeles, ünnepi alkalmakkor volt szokásos. – A szerelmi ajándék valamilyen formában a legtöbb emberi közösségben ismeretes: az európai parasztságnál az újkorban meggyökeresedett formák a középkori lovagi világ köréből veszik eredetüket. – Hazánkban korai, napjainkig fennmaradt emlékei a szerelmi ajándékoknak: 1684-től datált mézeskalács ütőfa: szívalak, közepén kis lakattal Selmecbányáról; majd a 19. sz.-ban jelentek meg a rájuk írt szöveg szerint is szerelmi ajándéknak minősülő tárgyak. Rövidesen egész sorával találkozunk a paraszti készítésű tárgyaknak, melyek között a korai, 1831-ben Etéden készült vászonfeszítő kiemelkedik beszédes feliratával: „Birtalan Kalára Néked Adom Örvendek a jónak távozzanak a rosszak Az ki engemet vidámíthatna Atól már én is meg vagyok fosztva látom hogy az jó csak másnak van osztva”. Csupán néhány évvel készült később a kalotaszegi vetélő: „Berki Andris csinálta szeretőjének 1837-be Boros Katinak”. A későbbiekben a felirat gyakoribbá és bőbeszédűbbé válik, azonban a felirat nélküli, de díszített tárgyféleségek is ilyen indítékkal készülhettek, gyakran a szerető személy – aki fiatal férj is lehetett – saját kezével. A szerelmi ajándékok nem választhatók el teljesen a házasságkötéssel (→ házasságkötés szokásköre) kapcsolatosan adott, ill. határozott elkötelezést jelentő → jegyajándékoktól. – Irod. Fél Edit: Egy palóc házasság előtti szokásról (Ethn., 1941); K. Csilléry Klára: Pünkösdi leányevező Szeremléről (Népr. Ért., 1961); Fél Edit–Hofer Tamás–K. Csilléry Klára: A magyar népművészet (Bp., 1969); Kós Károly: Népélet és néphagyomány (Bukarest, 1972); Beitl, Klaus: Liebesgaben (Salzburg, 1974); K. Csilléry Klára: A szerelmi ajándék a magyar parasztságnál (Ethn., 1976).