lakodalmi alakoskodás

TARTALOM

lakodalmi ének

lakodalmi díszek és jelvények

A házasságkötéshez (→ házasságkötés szokásköre) a régi jog és jogszokás szerint számos szemmel látható jel, jelképes tárgy volt szükséges az írás lehetőségeivel kevéssé élő paraszti kultúrában, amelyek mindenki számára érthetően fejezték ki a házasságkötés egyes mozzanatainak megtörténtét. Ilyenek a menyasszonyi → koszorú, a → jegyajándék, amelynek bizonyos darabjai a → menyasszony és → vőlegény lakodalmi öltözékéhez járultak; a menyasszonyt is jelképező lakodalmi zászló, a szekéren meghordozott, ill. közszemlére kitett → hozomány, amelynek holléte jelezte, hogy milyen stádiumban van a házasságkötés, a → menyecske-hajviselet és főkötő, amely az elhálás (→ menyasszonyfektetés) megtörténtét fejezte ki. A lakodalmi díszek és jelvények → lakodalmi tisztségviselők tisztségüket kifejező jelvényei, amelyek főleg bokrétákból, koszorúkból (élő-, ill. művirág), szalagokból, régebben utóbbiak helyett kendőkből álltak, a → vőfélybot-féléken kívül. Az ételek (→ lakodalmi étkezések) közül többnek tulajdonítanak jelképes értelmet, a → lakodalmi kalácson kívül is. A → lakodalmas ház díszítései amellett, hogy kellemes látványt nyújtanak, a ház lakodalmas voltát is jelzik. Mindezeken túl egy általánosabb, ünnepi díszítettség jellemző a lakodalomra. A lakodalom mind az egyén, mind a közösség életében kimagasló ünnep volt. – Irod. Viski Károly: A hagyomány tárgyai (A magyarság néprajza, II., Bp., 1941–43); Putz Éva: A kolonyi lagzi (Pozsony, 1943); Fél Edit–Hofer Tamás–K. Csilléry Klára: A magyar népművészet (Bp., 1969); Fél Edit–Hofer Tamás: A kalotaszegi kelengye (Bp., 1970); Heikinmäki, Maija-Liisa: Die Gaben des Braut dei den Finnen und Esten (Helsinki, 1970).