menyasszonyfektetés

a → lakodalom fontos, korábban jogi jelentőséggel bíró aktusa, amelynek keretében a → menyasszonyt és → vőlegényt a → lakodalmi tisztségviselők fektették le együtt, a → lakodalmas ház egy lezárható helyiségében (jobb híján gyakran a padláson), ahol néhány órára magukra hagyták őket, hogy az elhálás megtörténhessék, majd ugyanők ébresztették fel őket és bocsátották ki, az elhálás megtörténtének megállapítása után. A menyasszonyfektetést néhol → gyertyás tánc vezette be, utána a fiatal párt a menyasszonyfektetés helyére vezették. Itt a menyasszonynak olyan jelképes cselekményeket kellett végrehajtania, amellyel kifejezte, hogy leendő férje elsőbbségét elismeri (pl. lehúzta lábbelijét). A tisztségviselők közül főleg a → nyoszolyóasszony működött közre. Az ébresztés után a magyar nyelvterület K-i részén szokásban volt a menyasszony szűzességét bizonyító lepedőt közszemlére kitenni; ha ez nem bizonyosodott be, a menyasszony megszégyenült, s a vőlegény családja elégtételt követelhetett. A menyasszonyfektetés előtt termékenységvarázsló (→ termékenységvarázslás) cselekményt hajthattak végre a segédkezők: pl. gyermeket hempergettek meg az ágyon. Szokás volt a nászágyba olyan tárgyakat elrejteni, amelyek megmozdításra hangot adtak, ez azonkívül, hogy kontrollálási lehetőséget nyújtott, a mulató → násznépet szórakoztatta. A menyasszonyfektetés szokása már az emlékezetben is alig lelhető fel. (→ még: házasságkötés szokásköre) – Irod. Apor Péter: Metamorphosis Transylvaniae (Monumenta Hung. Hist., Pest, 1863); Gönczi Ferenc: Göcsej s kapcsolatosan Hetés vidékének és népének összevontabb ismertetése (Kaposvár, 1914); Gönyey Sándor: Diósjenői menyasszonyfektetés (Ethn., 1935).

Gyertyás tánc menyasszonyi koszorú levételekor (Szada, Pest m.)