menyasszony búcsúztatása

a → menyasszony általános búcsúvétele hozzátartozóitól és környezetétől, a → menyasszonyvitel előtt (az utóbbi fél évszázadban összevont → lakodalomban az → esküvőre indulás előtt). A → násznéptől körülvett menyasszony – vagy gyakran a menyasszony nevében a → vőfélye (vagy a vőfély, és őt ismételve a menyasszony) vőfély által írt versben, ritkábban prózai vagy énekelt verses szöveggel búcsúzik a szülőktől kezdve az összes, részletesen felsorolt hozzátartozótól, szomszédtól, leánybaráttól, köszönetet mond eddig tanúsított jóságukért és bocsánatot kér azért, amit ellenük tett. Az egyes gondolatszakaszok közt zenekar húzza a „búcsúztató” elnevezésű közzenét. A vers bevezető formulája gyakran a „Vajda, hegedűnek szűnjék meg zengése!” kezdetű sor, amely megtalálható a Dávidné Sóltárai 1790–1791-ben lejegyzett rigmusai között. A menyasszony búcsúztatása gyakran sírásba torkollik. Ezután következik a tényleges búcsú, amikor a szülők áldásukat adják gyermekükre. Csókkal, kézfogással búcsút vesz a menyasszony a rokonoktól, ismerősöktől és barátoktól is. (→ még: vőfélyvers) – Irod. Benkóczy Emil: A felnémeti nász (Ethn., 1908); Volly István: Vőfélykönyv (Bp., 1947); Lakodalom (A Magyar Népzene Tára, III., A–B., Bp., 1955–56).