menyasszony befogadása

a → menyasszonyvitel záró aktusa, a → menyasszony ünnepélyes fogadása a → vőlegény házánál, annak szülei (→ örömanya és örömapa) és hozzátartozói által. Az érkezőket a kapuban (amelyet gyakran csak vonakodás után nyitnak ki) vagy a ház ajtajában fogadják. A → vőfély beköszöntő szavai után rendszerint az örömanya vagy helyette valamelyik lakodalmi tisztségviselő (→ lakodalmi tisztségviselők) kínálja, gyakran mézzel, édességgel, itallal, süteménnyel a menyasszonyt (édes étellel, hogy élete is édes legyen), egyes vidékeken magvakat hintenek az új párra, hogy ezzel gazdagságukat biztosítsák, kenyeret tartanak föléjük, hogy mindig legyen kenyerük. A menyasszonyfogadók kezében olykor égő gyertya van. Elterjedt szokás a menyasszony útjába seprőt helyezni, amivel keveset söpörni kell, – ezzel frisseségéről tesz tanúságot. A menyasszony ekkor szokta megajándékozni a vőlegény hozzátartozóit kendőkkel vagy egyéb aprósággal. Szokás a menyasszonyt körülvezetni a házban, hogy azzal megismerkedjék, majd a szertartás végeztével asztalhoz ültetik őt. (→ még: házasságkötés szokásköre, → lakodalom) – Irod. Weinhold, Karl: Altnordisches Leben (Berlin, 1856); Samter, Ernst: Familienfeste der Griechen und Römen (Berlin, 1901); Lakodalom (A Magyar Népzene Tára, III., A–B., Bp., 1955–56); Heikinmäki, Maija-Liisa: Die Graben der Braut bei den Finnen und Esten (Helsinki, 1970).

Menyasszonyfogadás (1906, Déva, Csángótelep, v. Hunyad m.)