vő

TARTALOM

vőfélybot, vőfélypálca

vőfély

a → házasságkötés szokáskörének sokoldalú tisztségviselője, a → lakodalom szervezője és gyakorlati munkáinak vezetője. Egyéb elnevezései: vőfény, vőfér, vőfi, dorozsba. A vőfély tisztség betöltése felkészültséget kíván: tapasztalatot a szervezésben és a → vőfélyversek ismeretét, ezért legtöbb paraszti közösségben néhány jó képességű férfi specializálódott e feladatra. Ritkábban a rokonságba tartozó fiatal férfit kérnek fel a vőfély tisztség betöltésére. Egy lakodalomban több vőfély is lehet, akik közül 1–2 tölt be vezető szerepet (amennyiben a lakodalom mindkét családnál nagyszabású, mindkét család hiv vőfélyt). A vőfély szolgálatáért természetbeni vagy pénzbeli ellenszolgáltatást kap, esetleg részben a → násznép tagjaitól. Tisztségének jelei a ruházatán viselt díszek, → vőfélybot, feldíszített → kulacs. A fiatal vőfélyek a → vőlegény és → menyasszony kísérői, testőrei, nevük helyenként: koszorúslegény, nyoszolyólegény, lovaslegény. A vőfély feladatkörének specializálódásával személyének fontossága növekvő tendenciát mutat, a → násznagyok rovására. (→ még: lakodalmi díszek és jelvények) – Irod. Szentesi Tóth Kálmán: Lakodalmi szokások a Nagykunságon (Karcag, 1929); Nagy Jenő: Lakodalom a kalotaszegi Magyarvalkón (Kolozsvár, 1943).