násznagy

házassági tanú, a → házasságkötés szokáskörének fő tisztségviselője. Rendszerint műrokon vagy közeli rokon, esetleg a család közeli barátja, jó embere; társadalmilag rendszerint kiemelkedőbb, vagyonosabb személy. Differenciáltabb társadalomban olyan tekintélyes férfi, akivel a házasságra lépő függő helyzetben van (pl. gazdája, mestere). A házasságkötés szokáskörének szertartásmestere, aki részt vesz a házasság előkészítésében és megkötésében, a vagyoni kérdések rendezésében. Ő a → megkérés, → eljegyzés alkalmával a szóvivő, s az elhangzott házassági ígéretek tanúja, a → lakodalomban a fontosabb szertartásos cselekmények vezetője volt. Utóbbi szerepéből újabban többet átvett a → vőfély. Rangját öltözetén viselt dísz, esetleg pálca jelezte. Kiválasztásánál vagyoni vagy társadalmi helyzete azért volt lényeges, mert értékes → nászajándékot adott a vőlegénynek, ill. a menyasszonynak, ill. sok helyen társadalmi támogatásra is számítottak tőle; szerepet játszott a fiatal házasok későbbi problémáinak megoldásában is. A násznagyok vagyis tanúk jelenlétét a házasságkötésnél Kálmán király 2. könyvének XV. törvénycikke rendelte el, s azóta a társadalom minden osztályánál szerepeltek. – Irod. Cserei Farkas: A magyar és székely asszonyok törvénye (Kolosvár, 1800); Mátyus Péter: Násznagyok kötelessége (Buda, 1847); Kolosvári Sándor–Óvári Kelemen: Magyar törvénytár – 1000–1526. évi törvényczikkek (Bp., 1899); Ébner Sándor: A tiszakarádi násznagy feldíszítése (Ethn., 1931); Mielczarska, Władysława: Starosta weselny w Polsce (Pozńan, 1931); Szendrey Ákos: Die Vorbereitung der Hochzeit und der Abschluss des Ehevertrages bei den Ungarn (Acta Ethn., 1957–58).

Násznagy jelvényeivel (Tiszakarád, Borsod-Abaúj-Zemplén m.)