jegyajándék, foglaló, jegy

két egymással házasságra lépni szándékozó személy kölcsönös ajándéka, amely házassági ígéretük kifejezője. Az → eljegyzés alkalmával szokták átadni. A paraszti jegyajándékok között az utóbbi két évszázadban ismeretesek: textíliák – ruhaneműek, főleg ing, gatya, kendő (→ jegykendő) –; lábbeli; kés; pénz, amelyet szokás volt almába dugva is átadni; ékszer, elsősorban jegygyűrű. Az alföldi polgárosultabb területeken a kendő dobozszerű hajtogatásával készítettek csomagocskát a jegyajándékból. A jegyajándékok feltűnő elhelyezése, nyilvános viselése kifejezte a → jegyesség állapotát, megrongálásuk, visszaküldésük annak felbontását. A jegyajándékról első hazai adat Kálmán király II. könyvének 15. törvénycikkében maradt ránk, aki elrendelte a jegyajándék adását az egyház színe előtt való házasságkötés alkalmával (→ még: házasságkötés szokásköre, → nászajándék, → női különvagyon). – Irod. Cserei Farkas: A magyar és székely asszonyok törvénye (Kolosvár, 1800); Cassel, Paulus: Die Symbolik des Ringes zumal des Trauringes (Friedenau, 1891); Kolosvári Sándor–Óvári Kelemen: Magyar törvénytár – 1000–1526. évi törvényczikkek (Bp., 1899); Zallinger: Die Ringgabe bei der Heirat und das Zusammengehen im mittelalterlichen deutschen Recht (Wien, 1931); Szendrey Ákos: Die Vorbereitung der Hochzeit und der Abschluss des Ehevertrages bei den Ungarn (Acta Ethn., 1957–58).