koszorú

1. menyasszonyi koszorú: a → menyasszony fejdísze. Némely területen az utóbbi időkben az áldozó kislányokat és a Mária-lányokat is megillette. Elődjének, a → pártának nevét sokszor formájával együtt vette át (tornyos párta a Felvidéken, koszorúpárta a gyimesi csángóknál), sőt díszítésében is igyekezett követni (gyöngyös párta, tükrös párta a Felföldön). A két fejdísz a lövétei menyasszonyviseletben maradt meg egymás mellett. – A múlt század közepén még élő növényből készített, leggyakrabban rozmaring koszorút (Borsod m.) kb. a századfordulóra váltották fel a művirág, legújabban a fehér mirtuszkoszorúk. A művirág koszorút néhol a jelen században is rozmaringszállal (Felvidék), kiskoszorúval (Rimóc) együtt tette fel a menyasszony. Arcba hulló pántlikával, aranyozott kalásszal a szlavóniai magyar falvakban, ill. a Felvidéken viselték. A koszorú a menyasszony szűzességének jelképe is lehetett; különösen hagyományőrzőbb területeken a nem érintetlen lány nem viselhette. A menyasszonyi koszorú ünnepélyes levétele a → lakodalom folyamán az asszonnyá válás kifejezése volt. Történeti adatok szerint a vőfély vette le a koszorút ünnepélyesen, pálcával vagy fakarddal. Apor Péter írja: „azután a vőfély az kardját kivonta, és karddal a menyasszony fejéről az koszorút lemetszette” (17. sz. vége). Már IV. Béla 1264-ben tartott esküvőjén is több külföldi krónikás szerint karddal vették le a pártát a menyasszony fejéről, „iuxta ritum suae gentis”. – A lakodalmi szokásokban nagy szerepet játszó koszorút a vőlegénybokrétával együtt sok helyen a számukra készített üvegajtós szekrénykében őrizték a szoba falán. – Többnyire az esküvői képet veszi körül; de előfordul (pl. Zemplénben), hogy a Mária-képet. (→ még: fejviselet, → főkötő) – 2. → fejen való teherhordás – 3. → kutyagerinc.

Koszorú művirágból, szalagokkal (Szentistván, Borsod-Abaúj-Zemplén m.) Bp. Néprajzi Múzeum

Menyasszony koszorúban (Sióagárd, Tolna m.)