| fejruha | TARTALOM | fék |
fejviselet
férfiak és nők, ill. a gyermekek fejét fedő viseletdarabok bizonyos szabályok szerint váltogatott – nőknél a → hajviselettel, is összefüggő – együttese. Míg a férfi-fejviseletben a divathatások egymásutánját, a női fejviseletben több helyütt ezek egymásra rétegződését figyelhetjük meg, aminek következtében nemcsak az egymást követő korosztályok, hanem a családi állapot megkülönböztetésére is mód nyílt az eltérő leány- és asszonyfejviselet segítségével. Nemcsak egy-egy személy vált élete során többféle fejviseletet, de maguk a fejviseletekek is gyakran változtatják formájukat. A széles peremű férfikalap 2–3 nemzedéken belül pörgére cserélődhet, a nőiek pedig nemegyszer nemzedékenként váltják egymást. Új formák, új díszek jönnek divatba. Létezik olyan fejviselet, melyet csak egyetlen nemzedék életében hordtak. – A paraszti fejviseletnek a 19. sz.-ra hozzávetőlegesen kialakult rendszerét a polgárosodás bolygatta meg, előbb a férfi-, majd éppen az állapot- és rangjelző szerepe miatt nehezebben változó női fejviseletet a városi divathoz közelítve. – 1. férfifejviselet: A magyar fejviseletben a téli → báránybőr sipka mellett az évszázadok folyamán különböző nemez fejfedők váltogatták egymást. Legkorábbi típusuk a → süveg, amelyet csak a 19. sz.-ban szorítottak ki végérvényesen a → kalapok. Ezek első formái a széles karimájú, később a pörgekalapok, a századforduló végén csak idős parasztemberek és pásztorok fejviseletében maradtak meg. A különböző tájakon különböző divathatásokra kialakult fejfedők formája viselőjük korára, finomabb vagy gyengébb minőségű anyaga vagyoni állapotára, viselési módja életkorbeli és társadalmi hovatartozására is utalt. A tollal, bokrétával, szalaggal díszített kalap pl. csak legényt és fiatal házast illetett meg. A kalapot csak házasember hordta otthon is (legény nem), csupán étkezés előtt, alváshoz és a templomban tette le. Amint az asszonyt → főkötője; a férfit kalapja kísérte el a koporsóba is. (→ még: kalapdísz) – 2. női fejviselet: A paraszti leány- és asszonyfejvieletet a nemesi fejviselet mellett, amelyből az alapformák, pl. a → párta és a kontyfőkötő öröklődtek, a polgárosodás Ny-i divatformákkal bővítette, mint a német főkötő és a → pintli. – a) leányfejviselet: a kislány haját főkötőbe, kis sapkába, gyöngyös sapkába (Rimóc) szorították, mihelyt azonban a haja fonhatóra megnőtt, hajadonfőtt járatták, a nagylányok, hajadonok hajviseletét azonban csak bizonyos kortól, pl. az iskola befejezésétől követhette. A kalotaszegi lányok konfirmálás után pártát viselhettek, s ezért pártás lányoknak is nevezték őket. – A magyar leány fejviselet jellemző ünnepi darabja volt a párta, de a múlt században bevezették már a → homlokbársony viselését, a menyasszonyi fejék pedig → koszorú lett. – A leányoknak templomba hidegben, melegben egyaránt hajadonfőtt illett járni. A hajadonfőtt járó lányok az erős nap és a hideg ellen kendőbe bugyolálták fejüket. Néhol a kendőviselet szerves tartozéka is lett a leányfejviseletnek (Boldog). A megesett leányok fejét pedig országszerte asszony módra bekötötték. – Az általános szokástól eltérően a múlt század közepén Tolna m.-ben leányok is viseltek főkötőt, Erdélyben pedig nagy karimájú szalmakalapot, fekete felhajtott karimájú férfikalapot. – b) asszonyok fejviselete: a lakodalom éjszakájától, a kontyolástól az asszonyt megillető és számára kötelező alkatrészei a főkötő és a fejre való ruha voltak. A fejviselet attól függően, hogy helyi szokás szerint az előhajat vagy a hátihajat hangsúlyozták, alkalmazkodott a hajviselethez. – Az új asszonyt korábban a fátyol, újabban az újmenyecske-főkötő különböztette meg korosabb társaitól. Egy-egy viseletcsoporton belül a főkötők és a fejrevaló kendők szinte jelrendszert alkottak, színűkkel, díszítettségükkel utalva viselőjük korára, állapotára, a viselés alkalmára. – Irod. U. Kerékgyártó Adrienne: A magyar női haj- és fejviselet (Bp., 1937); Kresz Mária: Magyar parasztviselet 1820–1867 (Bp., 1956); Fél Edit–Varga Marianna? Népviselet. Orosháza néprajza (Orosháza, 1965).
