süv, sü

TARTALOM

süveges tánc

süveg

magas, hengeres férfi fejfedő. Különböző elnevezései ismertek: fekete süveg, magyar süveg; anyagára a nemezsüveg (Hortobágy), bolyhosan kikészített változatára a bodros fekete süveg (Marcali), fodros süveg (Komárom, Csongrád m.) és a magyar fekete barkás süveg (Nagykunság) elnevezések utalnak. A Felvidéken és Ny-Dunántúlon használt dupla púpos süveg fejtetőre simuló karimája csaknem a süveg teljes magasságával egyezett. Alacsonyabb karimájú volt az alföldi túri és kún süveg, az alacsony karimájú csákósüveget pedig a múlt század elején a Heves m.-i fiatalok hordták. A süveg karimájának ferdén bevágott lehajló csákója korábban csak a katonákat illette meg, majd talán a katonai előjoggal rendelkező területekről kiindulva csákós süveg (Kiskunhalas), ill. az egész süveget jelölve csákó (Őrség) néven terjedt el. A Nagykunságon abroncsot húztak a süvegre, hogy formáját jobban tartsa, ezen csákót nem vághattak. – A süveg használata a nemesi viseletben a 16–17. sz.-ban általános volt, sőt az asszonyok (Erdélyben) is feltehették, időközben magasabb, zacskós tetőrésszel, posztóból, bársonyból is készítették, tollforgóval, sas-, daru-, kócsagtollal vagy bokrétával díszítették. A süveg a 17–18. sz.-ban lett a paraszti férfi fejviselet általánosan hordott darabja, sőt a felföldi tótság is átvette. Európában átmenetileg, a 18. sz. közepétől, a magyar huszárezredek révén csákó néven vált ismertté. A múlt század derekától a katonai viseletben és az alföldi parasztság körében, sőt a Dunántúlon az Esterházy uradalomban alacsonyabb béressüveg formában a század végéig használták. A süveg honfoglalás előtti török jövevényszavunk. – Ide tartozik a bagolysüveg, D-Dunántúlon bagó süveg, a Felvidéken sapka, nyúlbőrrel prémezett kék sapka: posztótetejű, prémes peremű férfi fejfedő. Karimája elöl csákóravágott (süveg), így lehajtható, és leeresztve elfedi a fület, nyakat. Erre utal a báránybőrből csinált téli levonó süveg (Nagykunság) elnevezése is. A bagolysüveg K-európai, török népek fejfedője, amelyet a 16–19. sz.-ig kalpag, lengyel süveg néven a magyar nemesség előjogként viselt. 1848 után a kurta nemesek és a módos parasztság kedvelte. (→ még: fejviselet) – Irod. Nagyszigeti Kálmán: Csákó (Nyelvőr, 1885); Kresz Mária: Magyar parasztviselet 1820–1867 (Bp., 1956); Domonkos Ottó: A süvegviselet történetéhez (Népr. Ért., 1962).