fakanál

puha, szálkamentes fából faragott evőeszköz, amely a parasztság körében az ország némely vidékén még a múlt század második felében, e század elején is ismert volt. Használták evőkanálként, lapos változatát pedig keverőkanálként (pl. → kásakavaró) és lekvárkavaráshoz. A felföldi pásztorok, különösen az idősebbek, még két-három évtizeddel ezelőtt is kedvelték, mert az ételtől nem forrósodott át. Legrégibb formája kerek fejű volt, egyenes nyéllel, a kásakeverőé négyszögletes. Az újabbak, amelyeket a múlt század második felétől faragtak, már a fémből készült kanalak hosszúkás formáját követik. A dunántúli pásztorok az újabb formájú fakanálnak – s az ugyancsak fából kifaragott villának – a nyelét gyakran → karcolt díszítéssel, → spanyolozással és → domború faragással díszítették. Egyik-másik nyelének végén a nyél anyagából kifaragott néhány láncszemen lakat formájú lógó díszt találunk. A díszített fakanalat és villát evésre már nem használták, ajándékként készültek, díszként a falon lógtak. A fakanál jellegzetes háziipari termék, egész faluk foglalkoztak készítésével (pl. a Hasznos melletti Mátrakeresztes). – Irod. Bátky Zsigmond: Útmutató néprajzi múzeumok szervezésére (Bp., 1906); Madarassy László: A palóc fakanál (Népr. Ért., 1932).

Kerek fejű fa evőkanál, Bp. Néprajzi Múzeum

Kerek fejű fa evőkanál, Bp. Néprajzi Múzeum

Kerek fakanál (Átány, Heves m.)

Kerek fakanál (Átány, Heves m.)

Fakanál (Somogy m.) Bp. Néprajzi Múzeum

Fakanál (Somogy m.) Bp. Néprajzi Múzeum