szív

a népművészet kedvelt motívuma Európa nagy részén, így Mo.-on is. Leggyakrabban → virágtő és indadísz járuléka, egyrészt ezek alján, mintegy tő vagy edény szerepben, másrészt egyes ágak végén, levél vagy bimbó gyanánt. A szív motívum előzménye a római kori ornamentikában jelenik meg, a babérlevél stilizálásaként, részben mint magános levél, belőle fölnyúló két kis gyökérrel, vagy mint leveles ág – elsősorban bajelhárító funkcióval. A népművészetbe átöröklődő formáját a gótika idején kapta. – Mo.-ról legkorábbi emlékei sodronyzománcos 15. sz.-i ötvösművekről ismertek, elnépiesedésére a 17. sz.-tól vannak jelek. A 19. sz.-ban parasztok számára dolgozó mesteremberek, ill. parasztok és pásztorok munkáin egyaránt általános; eleinte mindenféle díszített tárgyon, így férfiak barátságát megpecsételő ajándéktárgyakon, később jelentős részben → szerelmi ajándékokon. Önállóan mint mézeskalács (→ mézeskalácsos) szerepel a szív, ilyen mézeskalácsszívre 1864-ből ismert a legkorábbi mo.-i példa. – Irod. Fél Edit–Hofer Tamás–K. Csilléry Klára: A magyar népművészet (Bp., 1969); Beitl, K.: Liebesgaben (Salzburg, 1974); K. Csilléry Klára: A szerelmi ajándék a magyar parasztságnál (Ethn., 1976).

Mézeskalácsütőfa. Vésett mintája szerelmi szimbólumokat mutat. A szívből virágbokor ágazik ki, alján lakat lóg (Selmecbánya, v. Hont m., 1684) Bp. Néprajzi Múzeum

Széktámla szívalakú fogónyílással (Győrcsanak, ma: Győr, 1855) Bp. Néprajzi Múzeum

Ház oromfalának részlete (Magyarbikal, v. Kolozs m., 1911)

Zöld mázas kályhacsempe (Kalotaszeg, v. Kolozs m., 19. sz. második fele)

Guzsalytalp részlete (v. Bereg m., századforduló)

Kapu faragásának részlete (Ketesd, v. Kolozs m., 20 sz. első fele)

Szívmotívummal díszített ivócsanak alulról (Szirénfalva, v. Ung m., századforduló)

Vállkendő részlete, sarkában szívből indított virágbokorral (Tura, Pest m., 20. sz. eleje) Bp., Néprajzi Múzeum