matyó hímzések | TARTALOM | matyó viselet |
Borsod m. Ny-i felében síkvidéki területen fekvő három szomszédos település: Mezőkövesd, Tard, Szentistván lakói. Területükre használatos újabban a Matyóföld megnevezés is. Jellegzetesen a 1819. sz. során kialakult néprajzi csoport. Korábban nem vált ki környezetéből. Mezőkövesdnek a 15. sz.-ban jelentékeny városi kiváltsága volt, lakossága a hódoltság folyamán kontinuus maradt. Tard folyamatossága kétséges. Szentistván 45 emberöltőn át lakatlan volt. A szomszédos településekben jelentős ref. tömegek éltek, viszont a matyók mindannyian r. k.-ok. Talán az ellenreformáció végére tehető kulturális elkülönülésük kezdete. A matyó szó, amely egyébként személynévi eredetű, a Mátyás név származéka, Borsodon kívül r. k.-ok tréfás neveként is él. A matyók településeiben az Alföld É-i peremvidékének hagyományos társadalmi gazdálkodási rendje élt. Közvetlen településterületük gazdasági hasznosítása mellett pusztabérletekkel foglalkoztak. Ezek elvesztése után speciális munkamigrációs rendszer alakult ki, amelynek keretében a távoli (sokszor dunántúli) nagybirtokra szegődött → summás munkával keresték kenyerüket. Részben a gazdasági, társadalmi lehetőségeik szűkülése, részben a szigorú helyi endogámia hagyományőrzővé tette közösségüket, amit a kutatás társadalmi struktúrájukat, anyagi és szellemi kultúrájukat vizsgálva jól rögzített. Országosan közismertté vált viseletük, nemzetközi hírű hímzéskultúrájuk egészen új fejleményként a 19. sz. második felében alakult ki. A matyók kirajzásaikkal részt vettek távolabbi alföldi területek benépesítésében is. Irod. Herkely Károly: A mezőkövesdi matyó nép élete (Bp., 1939); Györffy István: Matyó népviselet (Szerk. Fél Edit, ugyanebben a kötetben Sándor István: A matyók néprajzi bibliográfiája, Bp., 1956); Mezőkövesd város monográfiája (Szerk. Sárközi ZoltánSándor István, Mezőkövesd, 1973).