Mecsekalja

a Mecsek hegység D-i, DK-i, megtelepült oldalainak és közvetlen előterének tájneve. Pécstől Ny-ra eső része a Mecsek-Hegyalja (→ Hegyalja). Mediterrán vonásokban gazdag éghajlati, növényföldrajzi, táji sajátosságai rendkívül előnyösek. Ezek révén már a római korban a Dunántúl egyik legfontosabb kultúrtájává vált, s kialakult városi központja is Sopianae – a középkori Quinque Ecclesiae –, Pécs elődje. Provinciális kultúrája a római birodalom bukását követően ugyan új népelemekkel feltöltődve, de tovább élt. A honfoglaláskor frank fennhatóság alatt élő szláv nyelvű, keresztény lakossága volt. A honfoglaló magyarság megtelepülése után a fejedelmi törzs egyik fontos szállásterületévé vált. S mint ilyen, a feudális magyar állam megszilárdulásától fogva egyik nagytáji központjának és számos fontos egyházi, világi intézményének adott helyet (pécsi püspökség, pécsváradi apátság, később egyetem stb.). Kedvező természeti-történeti adottságai révén ókori eredetű szőlő- és gyümölcskultúrája már a korai Árpád-kortól virágzásnak indult. Városi, mezővárosi közösségeiben Ny-európai, főként neolatin telepesek is előfordultak. A 14–15. sz. folyamán fellendülő városi élete mellett széles körű paraszt-polgári fejlődés bontakozott ki a Mecsekalján, Pécs környékén. Ami a magas szintű reneszánsz főúri-főpapi kultúrája mellett a plebejus társadalmi-ideológiai mozgalmak számára is termékeny talajt teremtett. A széles körű huszita kezdeményezéseket a reformáció gyors kibontakozása és radikális áramlatainak felülkerekedése követte. Lakosságának döntő többsége a kálvinista és az antitrinitárius reformációhoz csatlakozott. Pécs maga is a dunántúli unit. egyházszervezet központjává lett, falai közt magasabb szintű iskolai képzés folyt. A hódoltság során a Mecsekalja népe rendkívül sokat szenvedett mind a török, mind a magyar katonaság hadműveleteitől. Folytonossága azonban nem szakadt meg. Túlélő lakossága nagyobb községekben, mezővárosokban koncentrálódott. A felszabadító háború további népességpusztulás elindítója lett. A kezdetben szinte katonai eszközökkel folyó rekatolizáció elől sokan elköltöztek, részben török területre menekültek. A 18. sz. során É-i vidékekről érkező magyarok mellett tömegesen telepítettek németeket a Mecsekalja környékére, de a 17. sz.-tól nagy számban beköltöző délszláv, boszniai, horváto.-i, szerb stb. lakosai is újabb csoportokkal egészültek ki. A 18. sz. során bekövetkező gazdasági, társadalmi konszolidációja révén ismét az ország legértékesebb kultúrtájai közé emelkedett. A 19. sz. végétől kedvező adottságaira alapozottan jelentős bányavidékké vált, ami iparosodását is megalapozta. Paraszti közösségeit a gyorsan kibontakozó, de erősen korlátozott polgárosulás jellemezte. – A II. világháború befejeztével, a felszabadulást követően német lakosságát érintették a potsdami egyezményben előírt kitelepítések. 1946–47-ben részben szlovákiai magyarokat, részben hazai agrárproletárokat telepítettek környékére. Paraszti műveltségét jórészt még nem kutatták. Magyarságának népi kultúrája a tolnaiakéval állt szerves összefüggésben, nyelvjárásilag is D-i, DK-dunántúli kapcsolatú.

Legeltetés (Pécsvárad, Baranya m.)

Lakóház (Zengővárkony, Baranya m.)

Pécsvárad látképe (Baranya m.)