méhészkönyv

méhészeti szakismereteket tartalmazó kézirat vagy nyomtatvány. Az első mo.-i méhészkönyvek az 1640-es években keletkeztek, ezek még a 19. sz.-ban is közkézen forogtak. Az egyik Horhi Miklósnak, I. Rákóczi György méhészmesterének kézirata, 1646 körül íródott és valószínűleg nyomtatásban is megjelent, ez az ún. Nagyváradi Méhészkönyv. A másik Andreas Jankol (Jankó András) munkája, amely római gazdasági írók, elsősorban Columella A mezei gazdaságról c. munkája alapján készült. – Mo.-on 1759-től 1817-ig magyar, német és latin nyelven 56 kiadásban 42 méhészeti munka jelent meg immár nyomdai úton. Ez a szám egyedülállóan nagy európai viszonylatban. A legjelentősebb méhészkönyvek: Gedde János: Ángliai méhes kert (Eger, 1759); Pálfi Lőrinc: Erdélyi méhecske (Kolozsvár, 1762); Szigeti Gyula: Méhész könyv (Nagyenyed, 1763); Széki Vesmás Márton: Erdélyi méhes kert (Kolozsvár, 1774); Ravazdi András: Méhtolmács (Diószeg, 1792). A 17–19. sz.-i méhészkönyvek forrásaiul szolgáltak a római gazdasági írók (pl. Vergilius, Columella); ez úton igen sok ókori mediterrán eljárást és hagyományt örökítettek át. Másrészt a keletkezésük idejében alkalmazott népi méhészkedés gyakorlatát rögzítik. – Irod. Hofer Tamás: XVIII. századi méhészhiedelmek (Ethn., 1951); Mándoki László: Adatok a magyar méhészet történetéhez a XVII. századból (Agrártört. Szle, 1959); Schram Ferenc: Méhészeti kéziratok a XVIII. századból (Agrártört. Szle, 1961); Balassa M. Iván: Kéziratos méhészkönyveink egyik típusa: a Nagyváradi Méhészkönyv (Agrártört. Szle, 1970).