méhészpipa

a méhek megfékezésére szolgáló → füstölő eszköz. Működési elve lehetővé teszi, hogy a dohány alulról égjen, használója ne szívja, hanem fújja a füstöt. A méhészpipa közkedveltségét és elterjedését annak köszönheti, hogy a méhész mindkét kezét használhatja füstölés közben. Az Alföldön és az ország DK-i részében ismeretes olyan méhészpipa, amelyik két egymásba illeszkedő, esztergált alakú fatokból áll, belsejében dohánytartóval, két végén szívókával, ezzel a dohányt egyaránt lehet szívni és fújni. – Irod. Szabadfalvi József: Méhészkedés a szatmári Erdőháton (Ethn., 1956); Örösi Pál Zoltán: Méhek között (Bp., 1962).