füstölő

1. méhészfüstölő: eszköz a méheknek füstöléssel való megfékezésére. A 17–18. sz.-i magyar méhészkönyvek védekezésül a mézelvételnél ajánlják a füstölést (→ méhészpipa). A legegyszerűbb füstölési eljárás a fenyőszuroknak, taplónak, korhadt fának, gyékénybuzogánynak, napraforgótányér taplós belének lassú égetése. A magyar parasztság körében háromféle füstölő ismeretes: a) légvonatos: a levegő magától áramlik a füstölőben, kitóduló füstjét ráfújással irányítják, – b) fújtatós: a levegőt bőrfújtató szolgáltatja, – c) óraműves: a levegőt óraműves szelelő hajtja. A b) típus a legelterjedtebb É- és Ny-Mo.-on. – Irod. Schier, Bruno: Der Bienenstand in Mitteleuropa (Leipzig, 1939); Őrösi Pál Zoltán: Méhek között (Bp., 1962). – 2. A parasztudvarokon álló újabb (többnyire 20. sz.-i eredetű) bódészerű falazott építmény, amely a disznóhús → füstölésére szolgál.