kászutúró

a Székelyföldön az összegöngyölt lucfenyőhéjba, → kászuba tömött juhtúró, amelynek sajátságos íze, illata van. Háromszéken szemere, szemerketúró néven is ismerik (szemerke ’borsfenyő, borókafenyő’). Mivel a kászut légmentesen lezárni nem lehet, a kászutúró csak rövidebb ideig tartható el. A fenyőkéregbe burkolt juhtúrót ismerik az erdélyi román pásztorok is, akik a tömlőbe begyömöszölt túrót is fenyőágak közé vagy fenyőkéregbe teszik el. A székely pásztorok szerint a fenyődeszka polcon tartott sajt, túró kellemesebb ízű, illatú, mint a bükkfa deszkán tartott. Ezért a bükkövezetben levő esztenákban is fenyőfa polcokat készítenek (→ még: túró) – Irod. Földes László: Esztena und Esztena-Genossenschaft bei den Szeklern (Viehzucht und Hirtenleben in Ostmitteleuropa, Bp., 1961); Gunda Béla: Significance of Ecological Factors in Herding (Acta Geographica Debrecina, Tom. XIX., Ser. VII., 1968); Keszi-Kovács László: Die traditionelle Milchwirtschaft bei den Ungarn (Viehwirtschaft und Hirtenkultur, Bp., 1969); Dunăre N.: Milchprodukte in rumänischen Hirtenwesen (Viehwirtschaft und Hirtenkultur, Bp., 1969).