motolla, áspa

a megfont fonal lemérésére és motringba rendezésére szolgáló eszköz. Két fajtája van: a kézi és a kerekes motolla. A kézi motolla egy 70–200 cm közötti hosszú rúd, amelynek egyik végén arasznyi keresztfája, másik végén vagy villás elágazása, vagy szintén keresztfája van, az előbbire merőleges elhelyezésben. Az orsóról vagy rokka csévéjéről a fonalat a motolla keresztfájára, ill. villás elágazásába megakasztva motollálják fel. A kézi motollán az egyszer így végigvezetett fonal a motolla hosszának négyszerese. A fonal mérésénél a motollán általában 3 szálat számolnak 1 igének és 20–60 igét 1 pászmának. Egyszerre a fonal vastagságától függően 3–10 pászmát motollálnak fel: ez 1 darab fonal. A kézi motolla neve általában motolla, amely a szláv motivolo (’motringoló villa’) szóból származik, utalva a szláv területeken használatos villás formára is. Ez a motollatípus a Kárpát-medencében napjainkra csak a peremterületeken maradt meg: a Dráva mentén, az Ipoly környékén, Erdélyben főleg a Székelyföldön, valamint a moldvai és bukovinai magyar településeken. Kisebb területen, főleg D-Dunántúlon áspa, áspáló (német ’Haspel’, olasz ’aspa’) a neve a kézi motolla mindkét formájának. A kerekes motolla horizontális tengelyen körbefogó négy fakar, amelybe gyakran a körbeforgást számoló és pászmánként hangjelzést adó jelzőszerkezetet építenek be, hogy a fonalszámolást megkönnyítse. Ritkán és elszórtan nyugati hatásra a múlt század második felétől fordul elő magyar nyelvterületen, általánossá azonban sehol sem vált. Neve kerekes motolla vagy forgó motolla, a hangjelzést adónak percentőmotolla. – Irod. Szolnoky Lajos: Minőségi csoportok, mennyiségi egységek és a fonalrendezés számolási rendje a kenderfeldolgozásban (Ethn., 1950).

Villás és keresztfás kézi motolla (általános forma)

1. Forgó motolla (Komárom-Csallóköz), 2. Percentős motolla (v. Gömör m.)