mozdulatutánzó játék

a kötött formájú, több személyes → gyermekjátékoknak az a csoportja, amelyben a gyermekek 1. egyes tárgyakat, jelenségeket, munkamozdulatokat, állatok mozgását utánozzák, 2. történeteket, énekes szövegeket adnak elő mímeléssel, kifejező gesztusokkal. Ez utóbbi a leányok énekes → körjátékainál fordul elő (→ Fehér liliomszál). – Az első csoportba a fiúk nagy ügyességet és erőt kívánó mozdulatutánzó játékai tartoznak. Galuskaszaggatás: az egyik gyermek hanyatt fekszik, kezét vízszintesen, lábát függőlegesen kinyújtja. Társa rááll a tenyerére és hasával a talpára dől. Ekkor a földön fekvő hirtelen előredobja, kiveti a galuskát. – Bakugrás: az egyik fiú kezét a földre téve vagy térdén megtámaszkodva, fejét lehajtva úgy áll meg, hogy a többiek hátát kezükkel megérintve terpesztett lábbal keresztülugorjanak rajta, közben egyik lábukkal kissé megrúgják a fenekét. – Zsákdobás, szómahordás, csónakozás: fiúk két sorban egymással szemben felállnak, karjuk keresztezésével fogják meg egymás kezét. Ők a zsákdobók. A liszteszsák a sor végén kinyújtózkodva ráhasal a zsákdobók karjára, akik hintázó mozdulattal mindig előrébb, előrébb lökik társukat, míg a zsák a sor végére nem kerül. Itt beáll a zsákdobók közé, és egy másik fiú lesz a zsák. – Tőkehasogatás: két oldalról két fiú egy harmadikat kezénél, lábánál fogva felemel, köztük egy fiú úgy bukfencezik, hogy közben mindkét oldalról fenékkel hozzábillentik a felfogott fiút. → Zsuppolás, → rántócska: A kevesebb erőkifejtést kívánó testedző, mozdulatutánzó játékokat a leányok is játsszák. – Kocsikázás (→ páros játék), diótörés, harangozás, hordóöblögetés: két gyermek egymással háttal állva karjaikat összefonják, majd előre-hátra hajolva egymást hátukra emelik. (→ halacskázás) – Irod. Lajos Árpád: A magyar nép játékai (Bp., 1940).