páros játék

az → énekes gyermekjáték térforma-típusa. Két gyermek, többnyire kislány összefogózik: 1. Forgás, pörgés, kocsikázás: ketten szemben lábuk hegyét többnyire összeérintve, kezüket keresztezve összefogják, karjukat kihúzzák, derekukat hátrafeszítik. A forgás módja lehet: oldalt, körben apró lépegetés, oldalt nagyobb ugró lépés vagy egyik láb hegyével hajtott ridázásszerű apró mozgás. Néha a dal végén egyikük leguggol, vagy mindketten, s egy harmadik gyermeknek el kell kapnia az egyik szoknyáját, hogy vele helyet cserélhessen. (→ Kocsi-kocsi, komámasszony, „Túrót ettem”, „Pórum-pórum pestike” stb.) – 2. Szökdelés, ugrálás: két kislány arccal egy irányban, oldalt keresztezve fogja egymás kezét (jobb a jobbat) és szökdelő lépéssel, térdüket többnyire magasra emelve egyszerre ugrálnak előre. Menetirányuk lehet kör vagy változtatott irány. A dal végén többnyire egy ugrással megfordulnak, megtartva a kézfogást. Néha több pár ugrál egymás mögött. A páros játék dalai inkább recitált → mondókák, nagyon változatosak. („Szép a szőllő”, „Babot főztem”, „Apácára pillangóra” stb.) Jelenleg is nagyon elterjedt és kedvelt játékok. – 3. → tapsos játék – Irod. Bakos József: Mátyusföldi gyermekjátékok (UMNGy. VII., Bp., 1953); Igaz Mária–Borsai Ilona: Ki játszik körbe? Ujjáéledt népi gyermekjátékaink (Bp., 1955).