katlan, üstház

1. zárt tűzhely, amely vízmelegítő, lekvárfőző, zsírsütő vagy főző üstöt foglal magában. Vályogból, téglából falazzák, ritkábban sárból rakják. Az üst füstmentesen illeszkedő kerek szája alatti zárt tűztérnek lakatosmunkával készített, esetleg légjárat-szabályozóval ellátott ajtaja van. A tűztér elején a vasrostély alatt szintén vaslemez ajtóval vagy téglával sárdugóval ellátott hamulyuk van, amelyen keresztül a tűzhöz levegő jut be szabályozható mennyiségben, s amelybe a hamu, szikra lehull és összegyűlik. A katlannak füstcsatornája van. A primitívebb kivitelű példányok esetében a katlanok a konyha, nyárikonyha sarkába épülnek, s ilyenkor a sarokban hagynak füstelvezető nyílást. A jobb huzat kedvéért ezt falba mélyítve magasabbra is falazhatják, vagy vaslemez füstcsövekkel egészíthetik ki. A módosabb, gondosabb katlanépítésnél sípkéménybe, kaminkéménybe építik, kötik be a füstjáratot. – A katlan építése a 19. sz. második felében elmaradottabb vidékeink kivételével általánossá vált. Azokon a területeken is terjedőben volt, ahol szabad kéményeket használtak, a 20. sz. elejéig helyenként a harmincas évekig a polgári és értelmiségi háztartásokban is elmaradhatatlan építmény volt vidéken. Nemritkán a → takaréktűzhelyekkel együtt létesítették, egybe is építették őket. Vízmelegítéshez, lekvárfőzéshez rézüstöket használtak. Zsírsütéshez vaslemez, vasöntvény vagy zománcozott üstöt alkalmaztak. – 2. főzéshez, sütéshez, vízmelegítéshez használt tűzvédő, edénytartó építmény, amely sárból, nyerstéglából, vályogból, téglából készül. A legegyszerűbb formája U alakban rakott, 15–25 cm magas, tenyérnyi szélesen egy-másfél téglányi hosszú építmény, amelyet kemencék tetejére, tüzelőpadkára tapasztanak. Közepén 8–10 cm mély tűzgödör van. A főzőedényeket, fazekakat, újabban lábasokat úgy helyezik el rajta, hogy azok alját három ponton kitámassza a katlan felülete, ha kisebb edényt kell használni, vasrúd segítségével biztosítják az alátámasztást. A katlan a tüzet egyben három oldalról zárja, a lángokat tereli, hosszabb idejű tüzelés után az akkumulált hőt kisugározza a reá állított edényre. Tűzgödre hamujában a parázs hosszabb ideig felszítható állapotban marad. Hasonlóan egyszerű, szintén U alakú, de nagyobb méretű katlanokat raktak a füstös, ill. szabad kéményes konyhák oldalpadkáira. Ezek valamelyik sarokba kerültek, s a padka homlokoldalán falazott, rakott sár-, vályog-, téglafal az oldalfalak szögletét zárta le. Ezekbe olykor üstöket is elhelyezhettek, de előfordult, hogy tetejükre és nyitott előrészükre sárból a kemencék előtéihez, tévőihez, nyílászáróihoz hasonló fedőlapokat készítettek. Így a katlan kellő hőfokra való felhevítés után jól zárható volt, alkalmas lehetett hosszabb időtartamú sütések elvégzésére (pl. kenyérsütés). Különösen olyan időszakokban használták a katlant sütésre, ha a szokásostól eltérően kis létszámú fogyasztásról gondoskodtak. 8–9 kenyeres kemencék mellett egy-két személyre gazdaságosabb, célszerűbb volt a katlanokban sütni. A katlanok használata a belterjesebb állattakarmányozási módszerek térhódításával növekedett. A meleg vízzel készített darakeverékekhez a katlanokon forraltak vizet. A katlan használata az archaikusabb vidékeken, konzervatívabb rétegeknél, ahol a szabad kéményes vagy a füstöskonyha alkalmazásban maradt, az utóbbi évtizedekben is jellemző volt. Lényegében a felszabadulás utáni tömeges lakóházfelújítás, -építés időszakában, s különösen a szövetkezeti mezőgazdasági üzemek kialakulásával, a tradicionális életmód felszámolását követően indult meg kiszorulása.