takaréktűzhely

eredetileg a vályogból, nyerstéglából, téglából falazott, esetleg részben kályhacsempékből, csempéből rakott vaslemezes tetejű, zárt tűzterű, jobbára sütőtérrel is ellátott, esetleg vízmelegítő tartályt is tartalmazó építmény volt. Később ezek formájára lakatos kisipari, majd gyári vaslemez anyagú, gyári zománcozott fémlemez tűzhelyek is elterjedtek. Csikótűzhely, sparherd, masina, spór stb. néven lényegében azonos típusú, csak kivitelben különböző, zárt főző, sütő tűzhelyet jelöl nyelvünk. A takaréktűzhely megjelenése a 19. sz. második felében a falusi kapitalizálódás kibontakozásához s a tradicionális életkeretek bomlásához kapcsolódott. Kétségtelen előrelépést jelentett a → szabadkéményes vagy → kamin kéményes konyhákba való beépítése, hiszen alkalmazása a füsttelen, tiszta levegőjű főzőterek kialakítását tette lehetővé. Viszont kedvezőtlenül hatott lakáskultúránk fejlődése szempontjából, hogy a 19. sz. utolsó harmadától egyre több helyen a lakószobák téli fűtésére is takaréktűzhelyeket építettek a kemencék, kandallók mellé vagy mozgatható takaréktűzhelyeket állítottak be, s a kenyérsütésen kívül a lakószoba kemencéjét nem fűtötték fel, az ételkészítés melegével temperálták a lakást. Ez az élesen elválasztott lakótér és az ételfeldolgozó tér egybeolvadásához vezetett. Ami a lakáshasználat kulturáltságát is visszavetette, de technikai vonatkozásban is kedvezőtlen következményekkel járt. Nevezetesen a kemencék száraz fűtő melegével szemben, amely a lakások szigetelését, fal padló nedvességét is elpárologtatta, az ételkészítés közben keletkező gőzök párateltté, nyirkossá tették a szobákat. – A különféle takaréktűzhely típusok az 1960-as, 1970-es évekig országszerte terjedőben voltak, amikor is a villanytűzhelyek, palackos gázrezsók szélesebb körben is kedveltté váltak. Érdemes jelezni, hogy a magyar nyelvterület keleti részén a mezőségi gázfeltárások után szélesedő körben hagyományossá vált a földgáz tüzelésű takaréktűzhely is (pl. Tordán, Marosvásárhelyt és környékükön). A különféle takaréktűzhely típusok alakulására jellemző, hogy a kezdetben beépített ún. masinák helyett a mobil változatok váltak egyre népszerűbbekké. Ma már a beépített takaréktűzhelyek lassan ritkaságszámba mennek. A beépített takaréktűzhelyek speciális táji változata alakult ki a Ny-Dunántúlon, ahol a kenyérsütő kemencével, húsfüstölővel, üstházzal, katlannal egy egységbe építették fel.

Falazott takaréktűzhely és kenyérsütő kemence a konyhaajtó melletti szobasarokban (Ócsa, Pest m., 1960-as évek)