takarás

1. A magyar nyelvterület túlnyomó részén: különösen a Dunántúlon, a Felföldön és Erdélyben takácstánc alatt a szénakészítés műveleteit, általában vagy kiemelten a széna egybegyűjtését, csomózását, behordását értik. A takácstánc szó a takarmány főnévvel együtt a takar igéből származik. A takácstánc szó helyét az Alföld nagyobb felében a 16–17. sz.-tól kezdve fokozatosan a gyűjtés, szénagyűjtés kifejezés foglalta el, ugyanakkor a takácstánc szó a kötetlenül kezelt gabonafélék felgyűjtését jelentette. A jelentésváltozás követte a sarló-kasza eszközváltás folyamatát az Alföldön. Ezt megelőzően a takácstánc az Alföldön is bizonyíthatóan szénakészítési műszó volt, s még a 19. sz.-ban sem szorult ki teljesen az Alföldről „szénagyűjtés” jelentése. – Irod. Györffy István: Takarás és nyomtatás az Alföldön (Népr. Ért., 1928); Balassa Iván: A kévébe kötött szálasgabona összerakása és számolása (Ethn., 1956); Balogh István: A gabona betakarítása a XVI–XVII. században (Ethn., 1957); Tálasi István: A termelés és a nyelv kapcsolata aratóműveleteinkben (Ethn., 1957); Nagy Gyula: Hagyományos földművelés a Vásárhelyi pusztán (Bp., 1963). – 2. → aratás; – 3. → fedés