takaréktűzhely

TARTALOM

takarmány, takarmányozás

takarítás

1. lakástakarítás. A 19–20. sz.-i magyar parasztságnál a takarítás több fokozatú: a) alkalmi takarítás: minden szemeteléssel járó tevékenység után seprés, napjában többször is. Minden egyes fűtés után a kemence szájának és a tévőnek (kemencének vályogból való odatámasztható ajtaja, borítója) bemázolása vizes sárga agyaggal; – b) napi takarítás: szobában reggel és este vízhintés után seprés; konyhában munka végeztével. Seprés után, főleg nyáron, fellocsolás cserép vagy bádog locsoló segítségével, mintásan. Leggyakoribb minta a zsinórozáshoz hasonló → vizes nyolcas. A nagy nyári munkák idején gyakran teljesen kihúzódtak a szobából, s ilyenkor a napi takarítás elmaradt; – c) heti takarítás: szombatonként, esetleg szerdán is: szoba és konyha földjének felmázolása vizes fekete földdel (feketézés) vagy sárga földdel, kiigazítva a gödröket, majd lehetőleg homokkal felszórás, esetleg mintásan (→ homokrózsa). Tüzelőpadka és télen a kemence meszelése; néhol az ágyak és a pad alja sárga földdel való mázolása vagy meszelése, száraz tárolóhely céljából. Törülgetés; – d) nagytakarítás, nagy → meszelés: szobában, konyhában évente rendszerint kétszer, húsvét előtt és őszi terménybetakarítás után, ill. esetleg búcsú előtt vagy még további egy-két alkalommal (kivétel: → pingálás esetén). Nagytakarításkor a megrongálódott tapasztás kiegészítése után teljes meszelés; a lakás földjének megtapasztása pelyvás, lótrágyás sárral; a bútorok lemosása, átkenése, esetleg átfestése; ágynemű váltása és mosása. Kamrát, padlást, istállót évente egyszer, betakarítás előtt, ill. nyáron tapasztják, meszelik; – e) alkalmi karbantartás: 2–3 évenként a kigödrösödött szoba földjét felássák, ló- és tehéntrágyával összekeverik, elegyengetik, meglocsolják, pelyvával beszórják, majd egy-két nap ülepedés után ledöngölik furkóval, esetleg → taposóbált rendezve benne. – A karbantartás rendje történetileg alakult ki, és a fejlettebb lakáskultúrájú területeken, főleg az alföldi mezővárosokban és környékükön a legintenzívebb. Némely vidéken, így az Alföld északi részén a 19. sz. első felében, a palócoknál a 19. sz. második felében sem volt még meszelés, helyette évi 1–2 alkalommal vízben oldott fehér, ill. sárga agyaggal (mázoló) kenték be a falakat. A ház földjét sem mázolták, simították itt, csak időnként felásták és új földet hordtak helyébe. Az Alföldön viszont már 1802-ben tilalmazták a heti egyszerinél gyakoribb és a trágyával vagy más anyaggal való → mázolást. – Irod. Luby Margit: A parasztélet rendje (Bp., 1935); Fél Edit–Hofer Tamás: Arányok és mértékek az átányi gazdálkodásban és háztartásban (Népr. Közl., 1967); Tápé története és néprajza (Szerk. Juhász Antal, Tápé, 1971). – 2. A ház tisztántartásának bizonyos mozzanataihoz, objektumaihoz hiedelmek (→ hiedelem) is fűződtek. A szeméttel, sepréssel kapcsolatos tilalmak (→ tilalom) és → előírások tanúsága szerint a szemetet mint a házbeliek tartozékát tartották számon, amelynek segítségével a lakókat meg lehet rontani (→ rontás); bár a tilalmak egy részét már hiedelemtartalom nélkül, puszta megszokásból tartották be. Általános volt, hogy a szemetet naplemente után nem vitték ki a házból (mert elvinnék a tehéntől a → tejet, szerencsétlenség lenne a házban, nem menne férjhez a lány stb.). E tilalom bizonyos alkalmakkor egész napra szólt (pl. → karácsony, néhol szerda és péntek). Ritkább volt a napnyugta utáni seprési tilalom, valamint a „kifelé seprés” tilalma. Utóbbi viszont általános volt akkor, ha felravatalozott halott volt a háznál (→ ravatalozás), valamint karácsony este. A „befelé seprés” sokfelé fellelhető hit szerint szerencsét hozott a házhoz. Helyenként változóan egyéb alkalmakhoz is fűződtek egész napos seprési tilalmak: vasárnap, → aprószentek napja, → újév, csirkekelés ideje, ha útra készülődik valaki stb. Hasonló hiedelmek fűződtek sok helyütt – azonos okból – a trágya kiviteléhez, ill. ennek naplemente utáni vagy bizonyos ünnepnapokra vonatkozó tiltásához. A seprés önálló → mágikus eljárás is volt: a kifelé vagy körülseprés mint féregűző, szórványosan mint → gyógyító eljárás fordult elő (pl. megrontott tehén körülseprése). – A szemétre vagy szemétdombra álló lány a kutyaugatás irányából jósolt magának férjet (→ szerelmi jóslás), e szokás bizonyos jeles napokon (pl. → András napja, karácsony, → szilveszter) meglehetősen elterjedt volt. A szomszédból lopott szeméttel (saját szemétdombba rejtve) a hit szerint meg lehetett szerezni a szomszéd szerencséjét, tejhasznát stb. – A meszelésre vonatkozó, szintén általánosan elterjedt előírások és tilalmak szoros összefüggést mutatnak egy másik tisztító eljárással, a → féregűzéssel. Általános nézet volt, hogy holdfogytakor (→ hold) kell meszelni, hogy ne legyen féreg – főleg patkány, svábbogár – a háznál (bizonyos ünnepekre vonatkozó előírások viszont más magyarázatot kapnak: pl. → Luca napján kell meszelni, hogy ne legyen dög; újévkor, hogy ne legyenek fejfájósak stb.). Bizonyos napokon tilos a meszelés, mert sok féreg lenne; így legáltalánosabban holdtöltekor, de előfordul a pénteki és áldozócsütörtöki tilalom is. A féreg szomszédba küldése is lehetséges volt meszeléssel kapcsolatban: pl. a mészkeverő kanalat a szomszédba átdobták. – A fentiekhez hasonló, főleg a seprésre, szemétre vonatkozó adatok már a → boszorkányperekben is fellelhetők, és a magyarság szomszédainál is nagymértékben egyező formában ismertek.