| Holbein-technika | TARTALOM | holdfoltok |
1. a korai (13–14. sz.-i) adatokban hosszmérték, később területmérték, mely eredetileg a helyileg szokásos igával egy nap alatt felszántható területet jelentette. Ebből következik, hogy a hold még a 18. sz.-ban is egyes vidékeken nem egy meghatározott kiterjedésű terület, hanem földdarab, parcella jelentésben élt. Mivel az egy nap alatt felszántható föld nagysága a talaj- és domborzati viszonyokkal, műveléstechnikával szoros kapcsolatban áll, a holdnak számos változata alakult ki. A 16–17. sz.-ban legáltalánosabban a királyi hold (2347 négyszögöl); a 19. sz. második felében a kishold vagy magyar hold (1200 négyszögöl), de főleg a nagyhold vagy a katasztrális hold (1600 négyszögöl) terjedt el. (→ még: ekeföld, → területmértékek) – Irod. Bendeffy László: Középkori magyar hossz- és területmértékek (Fejezetek a magyar mérésügy történetéből. Szerk. Makkai László, Bp., 1959); Bogdán István: Helyi földmértékeink a 18. század végén (Tört. Statisztikai Évkv., 1967–68, Bp., 1970). – 2. mint égitest, a magyar → népi hitvilágban leginkább mint bizonyos tevékenységek időpontját megszabó tényező jelenik meg. Ennek alapja a fázisok szabályszerű ismétlődése: a fogyó-növő dal sokféle történés, cselekmény hozható analógiás (→ mágia) kapcsolatba. Általánosan elterjedt bizonyos mezőgazdasági és házi munkák újholdkor végzése, vagy növő holddal való megkezdése, ill. ugyanezeknek a tevékenységeknek a tilalma telikor vagy holdfogytán: trágyahordás, → szántás, → vetés, kotlóültetés (→ baromfitartás) és főleg zöldség-, virág- és gyümölcsfaültetés (→ gyümölcstermesztés), azzal a tudatosan megfogalmazódó elképzeléssel, hogy ahogy a hold nő, úgy nőjön a növény is, úgy keljenek a csirkék stb. A haj növekedését is párhuzamba hozták a holddal. Országszerte elterjedt, félig tréfás pénzvarázsló mondókák is fűződtek az újhoz (pl. „Újhold, új király, adjál nekem pénzecskét”). A teliholdnak és a fogyó holdnak főleg a → féregűzésben és a gyógyításban (→ népi gyógyászat) volt szerepe (hogy a bajok ugyanúgy csökkenjenek); néhol azt tartották, hogy a → takarítást, → mosást is ilyenkor kell végezni; tilos volt viszont a meszelés. A betegségek közül elsősorban a bőrbajok: szeplő, → szemölcs, májfolt, tyúkszem gyógyítása történt töltekor. A holdhoz fűződő, országszerte elterjedt ráolvasások gyakran a fenti elképzelés szöveges megfogalmazásai. Pl. egy holdtöltekor mondott szöveg: „Úgy múljon el (a betegség) mint a hold”; vagy újholdkor: „Hold újuljon, a szemölcsöm elmúljon”. Más szövegek a megszemélyesített holdnak küldik el a betegséget. Pl.: „Új hold, új király, Engem vacsorára vár, De én nem mehetek el, Szemölcsömet küldöm el.” Általánosan elterjedtek voltak a holddal kapcsolatos → esőjóslások. A fenti hit, ill. gyakorlat csekély különbségekkel Európa-szerte általánosan elterjedt. Alapja mindenütt a hold ciklikus változása, amelynek révén a hold kapcsolatba került a születés és halál, a növényi, állati és asszonyi termékenység stb. képzeteivel. E kapcsolatok több helyen a holdkultusz különböző formáit hozták létre, amelynek nyomai azonban a mai európai – és így a magyar – parasztságnál már nem találhatók meg. Ugyanígy nem beszélgethetünk az említett, holdhoz intézett szövegek kapcsán sem magyar „holdtiszteletről”. A látszólag erre utaló szövegek kisebb-nagyobb eltérésekkel szinte európai közkincsnek tekinthetők, tartalmi elemeik mindenütt csak e szövegekben lelhetők fel, élő hiedelemháttér nélkül. A fázisoknak fontos szerepük volt a naptárak kialakulásában (→ hét napjai, → nevezetes időpontok). (→ még: égitestek fogyatkozása, → holdfoltok) – Irod. Kálmány Lajos: A hold nyelvhagyományainkban (Akadémiai Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből, 1887); Róheim Géza: Magyar néphit és népszokások (Bp., 1925); Eliade, Mircea: Patterns in Comparative Religion (Cleveland–New York, 19663).