szemölcs

→ népi gyógyászat elnevezése a verruca vulgaris és a verruca plana juvenilis bőrbetegségekre. Egyéb elnevezései: sümőcs, szümőcsing, sümölcs, szömőcs, szömőcső, szömöcsén, szőcsing, szőcsén, szömörcsü, sömötyü, fökin, fökény, kinövés, köszfin, tyúkszem, tyúksegg, varcok, varjúszem stb. Megkülönböztetnek vad, tüskés, lapos, száraz, kemény, gyökeres szemölcsöt. Első említése a „semelchew” gyógyítására szolgáló → Bagonyai ráolvasásokban (1488) fordul elő. Országszerte ismert és kezelt betegség. A néphit szerint okai: → szépasszonyok megköpködték, a beteg a csillagokat számolta, mágikus úton ráragasztották, varangyos béka rávizelt stb. Számos változatos gyógymódja van: → ráolvasás, elküldés-elvitetés (holdhoz, földbe; kutyával, madarakkal, száraz békával, csigával, pénzzel, kenyérrel stb.), analógiás varázslás (alma, szalonna, bab, cérna elrothasztása a csepegőben, hogy a szemölcs is múljék el), a cérnára annyi csomót kell kötni, ahány szemölcse van, bekenése menstruációs vérrel, állatok vérével, tyúkszarral, élő csigával, békával, növényi nedvekkel, ló szájából visszacsorgott vízzel, ablakizzadtsággal, földdel (tyúkvályú alól), tyúkok fürdő porával, kocsikenőccsel stb., – ill. ezen gyógymódok kombinációi. Racionális jellegű gyógymódja: lószőrrel körülkötik, szalicilos faggyúval, választóvízzel, fekete benzinnel, erős szesszel bekenik, kiégetik. – Irod. Berde Károly: A magyar nép dermatológiája (Bp., 1940); Rajka Ödön–Szodoray Lajos: Bőr- és nemibetegségek (Bp., 1953); Hajdú Imre–Ratkóczy Nándor: Röntgenológia (Bp., 1954); Schneeweiss E.: Serbokroatische Volkskunde (Berlin, 1961); Grynaeus Tamás: A népi orvoslás Orosházán (Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve, 1963–64, Orosháza, 1965).