mágia

az események befolyásolásának „művészete”; a mágiát alkalmazó személy olyan „titkos tudomány” birtokában van, amelynek segítségével befolyásolni tudja nemcsak a földi történéseket, hanem a természeti jelenségeket is. Alapja az a hiedelem, hogy az ember bizonyos szituációkban (döntési helyzetekben) befolyásolni kénytelen az események menetét. → Varázslásnak, varázslatnak is nevezik, de a varázslás szó jelentése tágabb, több értelmű (pl. ’boszorkányság’, ’bűvészet’, ’szemfényvesztés’). – A mágia kialakulását, eredetét tekintve a tudomány többféle magyarázattal szolgált. Egységesen abból indulnak ki, hogy a mágia az emberi társadalmak fejlődésének kezdeti fokán jelenik meg, és hosszú időn keresztül fennmarad, mert igen fontos szerepet tölt be a kezdetleges közösségek életében. Sem a civilizáció, sem az egyes tételes vallások nem tudták megszüntetni, így a világ legnagyobb részén a primitívebb életkörülmények között élő népcsoportoknál még ma is élő gyakorlat. A helyes döntés meghozatalához felsőbbrendű hatalmakhoz, istenekhez is fordulhattak segítségért. Az ókori Egyiptomban költőien és világosan fogalmazták meg, hogy mikor a Napisten „megalkotta a varázslatot fegyverül, ezt azért tette, hogy az emberek távoltarthassák az események karját”, vagyis csapásait, tehát a mágia nem az istenség ellen irányuló tevékenység, hanem az istenektől származó tudás, amelynek segítségével az ember szembeszállhat a sorscsapásokkal, s biztosítani véli a társadalomban működő erők egyensúlyát (Kákosy László). A mágia ismeretét, a „titkos tudást” birtokosai igyekeztek egy szűk kör számára fenntartani, s így alakultak ki a varázsló rendek (esetleg osztályok), melyek a legtöbb társadalomban azonosak voltak a papok, a vallás, a törzsi-nemzetségi hagyományok őrzőinek rétegével. Az ókor fejlett államaiban a papi feladatok mellett kétségtelenül fontos szerepük volt a tudományok fejlesztésében is. – A mágia tehát összefügg a vallással. Ez a tény és a világ népeinél elterjedt változatos formái, valamint máig fennálló gyakorlata nagy elméleti vitához vezetett az etnológusok körében. Más volt az ún. animizmus híveinek és más, az ún. „ősmonoteizmus” bécsi képviselőinek álláspontja. Az előbbiek egy ősi általános lélekhitet, az utóbbiak az egyistenhitet tartották a mágia előzményének. Frazer elgondolása szerint a mágia két fajtáját az a hamis emberi felismerés hozta létre, amely úgy véli, hogy egyfelől a hasonlóság, másfelől a kapcsolat törvénye egyetemes érvényű. Vagyis az előbbi alapján: valamilyen eredmény eléréséhez elég az eredeti cselekvés utánzása (pl. vadász-mágia). A második „törvény” alapgondolata az, hogy azt a hatást, amelyet egy tárgyon előidéz cselekedeteivel, elő tudja idézni azon a személyen is, akivel ez a tárgy egyszer valamilyen testi kapcsolatban állt. (A mágia első fajtáját homeopatikus vagy utánzó mágiának, a másodikat átviteli mágiának nevezik.) Az első fajtát analógiás mágiának is nevezik, mert alapelve a „hasonló hasonlót hoz létre” gondolata. Nincs a világon olyan nép, amelynek hiedelmei között ne találnánk ezen a gondolaton alapuló eljárásokat vagy tiltásokat. Frazer megkülönböztet a mágián belül pozitív és negatív mágiát (a tiltások, vagyis a tabu az utóbbihoz tartozik). A mágia bizonyos varázsformulák megtartása, s ennyiben hasonlít a valláshoz. Hasonlít abban is, hogy összefüggő gondolat- és viselkedésrendszert tételez fel, de ha az emberi gondolkodás fejlődésének egyik lépcsőfokaként értékeljük, akkor azt mondhatjuk, hogy nem nevezhető vallásnak, hanem inkább csak előkészítette a tételes vallások kialakulását, másrészről a tudomány megszületését is (Frazer). – A magyar → népi hitvilágban bőségesen találunk példákat a mágia mindkét fajtájára. Így analógiás elgondolásokon alapul a szemen levő → árpa „learatása”, vagy az a szokás, hogy ha megrontották a tehenet, a véres tejet az itató vályuban egy tüskés ággal verték, mert a hit szerint a rontó testén érezte az ütéseket. Az érintkezési vagy átviteli mágián alapult az a gyógyító szokás, hogy a szívbajos gyermekről leszakították az ingét és egy kő alá, eresz alá elásták, hogy a betegség is ugyanúgy tűnjön el. – Irod. Tylor, E. B.: Primitive Culture (London, 1871); Lowie, R. H.: Primitive Religion (London, 1925); Malinowski, B.: Magic Science and Religion (Science, Religion and Relaty, London, 1925); Fónagy Iván: A mágia és titkos tudományok története (Bp., 1943); Nagy Dezső: Egy magyar kéziratos varázskönyv a 19. századból (Index Ethnographicus, 1957); Frazer, J. G.: The Golden Bough (I–XIII., London, 1911–36; magy. válogatás: Az aranyág, Bp., 1965); Kákosy László: Varázslás az ókori Egyiptomban (Bp., 1969).