féregűzés

Az élősködő rágcsálók és rovarok (főleg patkány, egér, bolha, svábbogár) távoltartása a paraszti háztartástól fontos szerepet játszott. Teljesen célravezető racionális módjai a legutóbbi időkig nem voltak ismertek. Ennek következtében sok változatban élő, kimódolt → mágikus eljárásai is elterjedtek voltak országszerte. Ezek egy részét alkalomszerűen, a féreg megjelenése esetén alkalmazták. Bizonyos racionális gyökerű módszereken kívül (egy patkányt felsebeznek, csípős szerrel bekennek, vagy nyakába csengőt kötnek – a visítás vagy a csengő hangja elűzi a többit) a következő eljárások voltak a leggyakoribbak: halottmérő rúd darabját vagy lóistráng csatját dugják a patkánylyukba; a patkányt megetetik búzával vagy kukoricával, majd → ráolvasással vagy zajkeltő eszközökkel (síp, duda, kolomp) (→ zajkeltés) küldik el (gyakran folyóba, tóba); a házat meztelenül háromszor körülseprik vagy körülfutják (→ bekerítés); arra haladó kocsival elvitetnek egy patkányt, mire a többi is utána megy. – A naptári ünnepekhez vagy más nevezetes időpontokhoz kapcsolódó eljárások általában megelőzőek. Sok hiedelemtartalmát elvesztett gesztust, ill. tréfássá vált elemet tartalmaznak. A féregűzés legáltalánosabb napjai → nagypéntek és → nagyszombat. Nagypénteken kora hajnalban körülfutják vagy körülseprik a házat (háromszor, meztelenül, szótlanul stb.), helyenként nagycsütörtöki patakvízzel hintik körül a házat. A nagypéntek reggeli → tűzgyújtási tilalommal függ össze a patkányok „füstös kéményhez” küldése. Nagyszombati első harangszókor a templomba küldik őket hagyományos ráolvasásszövegek kíséretében (pl. „Patkányok, beharangoztak, menjetek a templomba”) – ugyanez történhetett más ünnepen, vagy vasárnapi, újhold pénteki harangszókor is. Ugyane napon elterjedt volt – főleg az Alföldön – a gyerekek kolompolása, ilyesféle szövegek kíséretében: „Megszólaltak a harangok, kígyók-békák távozzatok!” „Patkányküldő” nap volt még Kázmér (márc. 4.) és Nikázius (dec. 14.) – e napokon általánosak voltak a ráolvasás jellegű feliratok cédulán, falon, kerítésen stb. (Pl.: „Ma vagyon szent Nikázius napja – takarodjatok patkányok.”) → Szent György napján, márc. 1-én vagy a béka első megszólalásának napján a bolhát küldték el a háztól. – A fenti eljárások, ill. alkotóelemeik közül igen régi gyökerű és Európa-szerte elterjedt a körülfutás, a zajkeltéssel történő elküldés, a meztelenség, a ráolvasás, valamint a vízbe küldés; ezek nagy része egyúttal a legáltalánosabb és legrégibb rontáselhárító eljárások (→ rontás elhárítása) közé tartozik. A jeles napokhoz kapcsolódó féregűzés Európa különböző helyein más-más szentekhez kapcsolódik, így a nálunk ismerteken kívül patkányküldő nap még Szent Gertrúd, Medárd, Szent János napja. A féregűzőt gyakran hozzáértő ember végezte; szinte minden kisebb körzetnek megvolt a patkányküldője (gyakran vízimolnár), akinek alakját titkok övezték, módszereit nem árulta el, részben ennek következtében lett hiedelemmondai alakká (→ ördöngös molnár). Mondaköre Európa-szerte elterjedt a középkor óta; nálunk is közismert. A féregűzés fontosságát jelzi, hogy a mindennapi életet átszövő → előírásokat és → tilalmakat gyakran hozták vele kapcsolatba. Legáltalánosabbak ezen a téren a meszelésre vonatkozó hiedelmek voltak (→ még: takarítás).