ördöngös molnár, tudós molnár

a magyar néphit → természetfeletti erejű személye. K-mo.-i hiedelem szerint cimboraságban állott a → boszorkánnyal, értett az állatok gyógyításához, pl. → füstöléssel, kenéssel, lehúzással, → ráolvasással gyógyított. Nagy szerepe volt a → féregűzésben. A vízimolnár kapcsolatban állt a → vízilényekkel. A róla szóló → hiedelemmondák tematikai és műfaji rokonságban állnak a boszorkányról, a → tudós kocsisról, → tudós pásztorról, ördöngös → vadászról szóló mondákkal. Az ördöngös molnár történetek legnagyobb csoportja a patkányűző vízimolnár alakja körül sarjadt. A malom vizén csapatostól közelgő patkányok elé a kétségbeesett jelenlévők ámulatára a molnár gabonát szór, hatalma tudatában, nagy nyugalommal. „Menjetek vissza, ahonnan jöttetek!” A patkányok jóllaknak és nyomban visszafordulnak (→ patkányküldés). Ismeretesek mondák ellenségeskedő vízimolnárokról, akiknek egyforma hatalmuk volt, és felváltva küldözgették egymáshoz a patkányokat. Végül is egyszerre, egymás kezétől haltak meg (→ táltos). Az ördöngös molnár természetfeletti erejét sokszor a boszorkányhoz hasonlóan, próbák útján szerzi a → keresztúton, s a malomban várakozók szórakoztatására, elámítására használja fel. A molnárlegény a hit szerint a malmot meg tudta állítani (tudós molnár); miután így „megkötötte”, más vidékre ment dolgozni, és a gazdának csak hosszas kérlelés után árulta el, hogy olyan éket kell kihúznia, ami nem is érinti a tengelyt. A kidobott korongvasat (pörölyt, faragótoport) vissza tudta parancsolni. Ily módon mintegy „mutatványossá” válik. – Maguk a mondák igen gyakran csupán a patkányűző molnár varázsló tevékenységét, a patkány elküldésének módját mondják el, személyhez kötötten, esetleg saját élményként, de vannak ún. vándortípusok is, amelyek bonyolultabb szerkezeti felépítésükkel, személytelenebb előadásukkal a mesékhez állnak közelebb. Jellegzetes példája az utóbbiaknak a következő: A molnárlegény a malomban várakozókat borivásra invitálja. Vonószékre vagy nyírág seprűre ülteti őket, azon nyomban egy ismerős borpincéje elé érkeznek. Érintésére a zár kinyílik. Boroznak. Hasonló módon jutnak vissza, de közülük egy megszólal, „Isten nevében”, az ajtó bezárul és ő bennmarad. A pincésgazda talál rá másnap. A molnárlegényt nem lehet elbocsátani, mert bosszút áll, „megköti a malmot”. A molnárról szóló mondák elevenen élnek a magyar néphagyományban. Legnépszerűbbek ÉK-Mo.-on és a Dunántúl középső részein. – Irod. Vajkai Aurél: Az ördöngös molnárlegény (Ethn., 1947); Balassa Iván: Karcsai mondák (UMNGy, XI., Bp., 1963); Selmeczi Kovács Attila: A Mátra vidéki molnárok élete a XIX. század végén (Ethn., 1967).