zajkeltés, lármázás

katartikus, ill. gonoszüző rítus (→ gonoszűzés, → katartikus rítusok). A naptári ünnepek, valamint az → átmeneti rítusok gyakori tartozéka, gyakran elhomályosult céllal, ill. magyarázatokkal. Többnyire nem önállóan, hanem más szokáscselekmények kísérőjeként nyilvánul meg. A kongózás → karácsonykor, → szilveszterkor és → újévkor szokásos, néhol → pünkösdkor is. Egyes helyeken gulyafordítás kapcsolódott hozzá: pásztorok, béresek, legények, gyermekek zajongtak ostort pattogtattak, kolompoltak, kürtöltek, amíg a jószágok fel nem ébredtek és másik oldalukra fordulva biztosították a következő év termékenységét. A zajkeltés ez esetben egyrészt a gonosz távoltartására irányul, másrészt a következő év állatszaporulatát biztosító → termékenységvarázslás. Farsangkor, főként húshagyókor szokás országszerte a lányok szűzgulyába hajtása, kikolompolása (→ vénlánycsúfolás): a kongózás és gulyafordítás tréfás vénlány és vénlegény csúfolássá alakulásával. A civakodó házaspárokat kigúnyoló, megszégyenítő zángózás (→ közvélemény-büntetés) szokását is zajkeltés kíséri. A húsvéti ünnepkörben bibliai esemény megjelenítésében, emlékeztetőjében kerül sor zajkeltésre Pilátus- vagy Judás-verés alkalmával (→ Pilátus-égetés). Az emberi élet fordulóin eredetileg gonoszűző zajcsapás a bakfazékdobás és változatai. → Keresztelőkor pl. az ablak alatt porral telt csuprot, bakfazekat dobnak a gyermekek. Egyes helyeken a keresztelői lakoma közben vagdosnak az ajtóhoz rossz cserépfazekakat, nehogy süket legyen a gyerek. A cserépdarabok, de az edény, hamu, por vagy gabona stb. tartalma is a jókívánságok sokaságát jelképezheti. Hasonló célzattal az esküvői menet (→ menyasszonyvitel) indulásakor a szekérhez cserépedényt dobnak és lövöldöznek. A vacsora alkalmával is földhözvágnak egy rossz fazekat. A bakfazékdobás is ismeretes vénlánycsúfoló szokásként is. → Névnapozáskor a köszöntők jókívánságát jelképezi a bakfazékdobás. A → halott kivitelénél is a gonosz távoltartására vagy a lélek riasztására zajt csapnak cserépfazékkal, ajtó becsapásával stb. → Virrasztáskor egyes helyeken csörgőpálcával ébresztgették az elalvókat. Eredetileg talán ez is gonosztávoltartó zajkeltés volt. Egyéb alkalmakkor → féregűzéssel is kapcsolatos a zajkeltés: pl. Nagyszombaton bográcsot vernek, „kígyók, békák szaladjatok!” szöveggel, amikor először szólal meg a harang. A jószág első legeltetésekor (→ Szent György napja) puskát ropogtatnak, s ezzel képletesen megölik a farkast és egyúttal biztosítják a jószág egybemaradását. A zajkeltés mint ünnepi szokásoktól független, önálló → mágikus eljárás az eredeti, rontást távoltartó, gonoszűző céllal szórványosan fellelhető Európa-szerte. A nálunk ismert eljárások közül legelterjedtebb a → vihart, ill. jégfelhőt eloszlató harangozás, továbbá a féregűzés zajkeltéssel egybekötött módszerei. – Irod. Szendrey Zsigmond: A „kongózás” (Ethn., 1930); Szendrey Zsigmond: Bakfazék (Ethn., 1931); Szendrey Zsigmond: A magyar népszokások ősi elemei (Bp., 1940).